2015. január 12., hétfő

Izsák vagy bárány?

Emlékszel még arra, hogy Isten egy borzasztó üzenettel kereste fel egyik éjszaka Ábrahámot? Az üzenet így szólt: „Ábrahám! Vedd a te fiadat, a te egyetlenedet, Izsákot, és menj fel egy hegyre, amit majd mutatok neked, és ott áldozd föl nekem őt!” Ábrahámot kiverte a hideg veríték. Millió kérdés tolult az agyába.
Tudod ugye, hogy Ábrahám bízott Istenben és tudta, hogy bármi történik, az a javára fog válni! De azért azt is megmondom, hogy nem mert a feleségének szólni a parancsról, mert tudta, az anyai szív biztosan nem engedné el erre az útra a fiút. Ábrahám csendben összepakolt. Kés, tűz, fa, gyújtós. Felébresztette a szolgákat, végül Izsákot. Még nagyon kora volt. Alig lehetett látni a pirkadat első jeleit a keleti égbolton. A menet lassan haladt a kijelölt irányba. Három napon át mentek, mikor végre látni lehetett az áldozat helyét, Mória hegyét. Itt Ábrahám átrendezte a csoportot. A szolgáknak azt mondta, várjatok itt, míg visszajövünk, ő meg elindult a fiúval és az áldozati eszközökkel a hegyre. Szó nélkül haladtak fölfelé. Izsák végül nem bírta tovább és megkérdezte: Apám! Itt van a kés, a fa meg a tűz, de hol van az áldozati bárány? Az apa titokban már várta ezt a kérdést. Összeszedte minden erejét, és azt válaszolta: Fiam! Isten majd gondoskodni fog róla.
Fölértek a kijelölt helyre. Elkészítették az oltárt, megvan a fa, a tűz. És akkor Ábrahám magához hívta fiát, és elmondta, milyen csoda folytán kapták őt az Úrtól, hogy mennyit vártak rá, és milyen mérhetetlen módon szeretik, de most Isten egy parancsot adott. Azt mondta fiam, hogy téged, az én drága fiamat kell feláldoznom ezen az oltáron. A fiú szemében rémület tükröződött. El is szaladhatott volna, hisz apja idős is, gyenge is, de ő is megtanulta eddigi élete során az engedelmességet. Miután elbúcsúztak, hagyta, hogy apja megkötözze, feltette az oltárra. Szíve a torkában kalimpált. Behunyta a szemét, mialatt apja vette a kést. És várt. Ekkor egy mennydörgés szerű hang nevén szólította apját, és ezt mondta:  „Ábrahám! Ábrahám! Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt! Mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem.Akkor fölemelte Ábrahám a szemét, és látta, hogy a háta mögött egy kos akadt meg szarvánál fogva a bozótban. Odament, elhozta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. És Ábrahám azt a helyet Jahve-jirének nevezte el. Azért mondják ma is: Az ÚR hegyén a gondviselés.
Párezer évvel később megismétlődött ez a történet. Az Atya az ő egyszülött fiát adta áldozatul a világért, hogy mindazok, akik majd hisznek benne, el ne vesszenek, hanem örök éltük legyen. Csakhogy Izsák esetében volt egy helyettes, aki meghalt helyette. Ez volt a bárány. De az igazi „Bárány” – Jézus Krisztus helyett senki nem végezhette volna el ezt a hatalmas nagy áldozatot. Ha jól végiggondolod, Ábrahám esete egy szimbolikus esemény volt. Azt próbálta vele Isten megértetni velünk, milyen iszonyú súlya van a bűnnek, amiért valakinek meg kell halnia.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése