2015. január 2., péntek

Az édenkert

A teremtés hatodik napját egy különleges fény zárta le, a naplemente. És ezzel a naplementével elkezdődött a teremtés hetének hetedik napja, a nyugalomnap, a szombat. Az ifjú pár aludni tért. Hamar eltelt az éjszaka.  Elérkezett a hajnal. Ádám és Éva nyújtózkodott, és egy pillanat alatt kipattant szemükből az álom. A felkelő nap első sugarai bearanyozták őket. Mintha minden ünneplőbe öltözött volna. A madarak hajnali szerenádot adtak a fiatal párnak, az állatok is ébredeztek, a halak és delfinek meg hatalmas csobbanással adták tudtára a világnak, hogy milyen boldogok. Ádám és Éva kézen fogva elindult felfedezni gyönyörű otthonukat. Pompás virágok között indultak el, selymes, puha pázsiton jártak.
-          Hogy te milyen gyönyörű vagy – mondta Ádám – még a lélegzetem is eláll, ha rád nézek.
Éva szeretettel hajolt Ádámhoz és együtt gyönyörködtek csodaszép otthonukban.
Hamarosan vendégeik érkeztek. Eddig még soha nem látott mennyei lények, élükön Jézussal. Mindegyik ragyogott a boldogságtól, amint köszöntötték az ifjú párt. Közrefogták, és beszélgettek velük. Elmondták nekik, mi történt, mielőtt Isten megteremtette őket, aztán körbevezették csodálatos otthonukon.
Ez mind a tiétek! Azért készítettem nektek – szólalt meg Jézus – mert tudtam, mennyire fogtok örülni mindezeknek. Nézzétek a madarakat, a virágokat. Mindent a legaprólékosabb gondoskodással alkottam meg. A mennyben született a terv, hogy erre a bolygóra életet teremtsünk. Atyám és én mindent megtettünk azért, hogy ez a bolygó legyen a világegyetem legcsodálatosabb, legértékesebb helye. Gyönyörködjetek mindenben, töltsétek be a földet, gondoskodjatok a teremtményekről.
Szeretném elmondani nektek az egész teremtést, szeretném, ha megismernétek az angyalokat, az én Atyámat és a Szentlelket. Azt szeretném, ha felhőtlen boldogságban élnétek otthonotokban.
Ti vagytok az első házaspár ezen a földön – folytatta Jézus. Megáldalak titeket, és áldást fogtok mások felé is közvetíteni. Minden este eljövök hozzátok beszélgetni, de szombaton, a teremtés hetedik napján egész nap veletek leszek. Hogy pihenjetek, lelkileg feltöltődjetek.
Aztán így folytatta: Gyertek velem, és mutatok nektek valamit. Nézzetek jól körül ebben a csodaszép kertben. Itt, amerre csak a szem ellát, minden a tiétek. Élvezzétek a gyümölcsök ízét, zamatát, nézzétek hány különböző fajta terem. Van, ami még csak virágzik, vannak olyan fák, amik roskadoznak az érett terméstől. Minden a tiétek. De! Gyertek csak! Látjátok azt a fát ott a kert közepén? Bár nagyon szép fa, gyönyörű termése van, de ahhoz ne menjetek. Még a közelébe se! Ne engedjétek el egymás kezét, és ha valamelyikőtök arra tévedne, a másik figyelmeztesse. Arra a fára még csak rá se nézzetek, meg se érintsétek, mert amelyik napon esztek róla, meghaltok. Ugye megértettétek? Jézus nagyon komolyan mondta ezt.
Ádám és Éva megértően bólogatott. Persze, természetes, hogy megtesszük, amit kértél, hisz annyi minden látnivaló van itt, minek is mennénk oda?
Lassan véget ért az első szombat. Minden elcsendesedett és nyugovóra tért. Ádám és Éva még sokáig integetett a távozó angyaloknak és Jézusnak. Boldogok voltak, hogy együtt tölthették ezt a csodás napot.
Feljöttek a csillagok. Minden elcsendesedett. Ők is nyugovóra tértek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése