Az édenkert
A teremtés hatodik napját egy különleges fény zárta le, a
naplemente. És ezzel a naplementével elkezdődött a teremtés hetének hetedik
napja, a nyugalomnap, a szombat. Az ifjú pár aludni tért. Hamar eltelt az
éjszaka. Elérkezett a hajnal. Ádám és
Éva nyújtózkodott, és egy pillanat alatt kipattant szemükből az álom. A felkelő
nap első sugarai bearanyozták őket. Mintha minden ünneplőbe öltözött volna. A
madarak hajnali szerenádot adtak a fiatal párnak, az állatok is ébredeztek, a
halak és delfinek meg hatalmas csobbanással adták tudtára a világnak, hogy
milyen boldogok. Ádám és Éva kézen fogva elindult felfedezni gyönyörű
otthonukat. Pompás virágok között indultak el, selymes, puha pázsiton jártak.
-
Hogy te milyen gyönyörű vagy – mondta Ádám – még
a lélegzetem is eláll, ha rád nézek.
Éva szeretettel hajolt Ádámhoz és
együtt gyönyörködtek csodaszép otthonukban.
Hamarosan vendégeik érkeztek.
Eddig még soha nem látott mennyei lények, élükön Jézussal. Mindegyik ragyogott
a boldogságtól, amint köszöntötték az ifjú párt. Közrefogták, és beszélgettek
velük. Elmondták nekik, mi történt, mielőtt Isten megteremtette őket, aztán
körbevezették csodálatos otthonukon.
Ez mind a tiétek! Azért
készítettem nektek – szólalt meg Jézus – mert tudtam, mennyire fogtok örülni
mindezeknek. Nézzétek a madarakat, a virágokat. Mindent a legaprólékosabb
gondoskodással alkottam meg. A mennyben született a terv, hogy erre a bolygóra
életet teremtsünk. Atyám és én mindent megtettünk azért, hogy ez a bolygó
legyen a világegyetem legcsodálatosabb, legértékesebb helye. Gyönyörködjetek
mindenben, töltsétek be a földet, gondoskodjatok a teremtményekről.
Szeretném elmondani nektek az
egész teremtést, szeretném, ha megismernétek az angyalokat, az én Atyámat és a
Szentlelket. Azt szeretném, ha felhőtlen boldogságban élnétek otthonotokban.
Ti vagytok az első házaspár ezen
a földön – folytatta Jézus. Megáldalak titeket, és áldást fogtok mások felé is
közvetíteni. Minden este eljövök hozzátok beszélgetni, de szombaton, a teremtés
hetedik napján egész nap veletek leszek. Hogy pihenjetek, lelkileg
feltöltődjetek.
Aztán így folytatta: Gyertek
velem, és mutatok nektek valamit. Nézzetek jól körül ebben a csodaszép kertben.
Itt, amerre csak a szem ellát, minden a tiétek. Élvezzétek a gyümölcsök ízét,
zamatát, nézzétek hány különböző fajta terem. Van, ami még csak virágzik,
vannak olyan fák, amik roskadoznak az érett terméstől. Minden a tiétek. De!
Gyertek csak! Látjátok azt a fát ott a kert közepén? Bár nagyon szép fa,
gyönyörű termése van, de ahhoz ne menjetek. Még a közelébe se! Ne engedjétek el
egymás kezét, és ha valamelyikőtök arra tévedne, a másik figyelmeztesse. Arra a
fára még csak rá se nézzetek, meg se érintsétek, mert amelyik napon esztek róla,
meghaltok. Ugye megértettétek? Jézus nagyon komolyan mondta ezt.
Ádám és Éva megértően bólogatott.
Persze, természetes, hogy megtesszük, amit kértél, hisz annyi minden látnivaló
van itt, minek is mennénk oda?
Lassan véget ért az első szombat.
Minden elcsendesedett és nyugovóra tért. Ádám és Éva még sokáig integetett a
távozó angyaloknak és Jézusnak. Boldogok voltak, hogy együtt tölthették ezt a
csodás napot.
Feljöttek a csillagok. Minden
elcsendesedett. Ők is nyugovóra tértek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése