A nagy család

Emlékszel még, mit mondott Isten Ábrahámnak, mielőtt Izsák megszületett? Azt mondta, hogy annyi lesz a gyermekei száma, mint égen a csillag. Ábrahámnak aztán megszületett a megígért fia, Izsák, tőle az ikrek, Ézsau és Jákob. Jákobnak született 11 fia és egy lánya – még Mezopotámiában, és amikor már majdnem visszaérkeztek az ígéret földjére, Bétel és Betlehem között az efratai úton – megszületett a 12. fiú, Benjamin. Sajnos ebbe a szülésbe belehalt az édesanyja, Ráhel. Szomorúan eltemették ott őt.

Tizenkét fiú és egy lány. A lányt Dinának hívták

Jákob gyermekeinek neve:

Lea fiai: Ruben – ő volt az elsőszülött, Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon

Ráhel fiai: József és Benjamin

Ráhel szolgálójának, Bilhának fiai: Dán és Naftali

Lea szolgálójának, Zilpának fiai: Gád és Áser

Tizenkét fiú, tizenkét jellem. Sajnos Jákob is beleesett abba a hibába, amibe az ő szülei, hogy az összes gyermeke közül egyet kiválasztott és azt mindegyiknél jobban szerette.  Sajnos, nem jutott eszébe, mennyi szenvedést okozott a saját édesapja azzal, hogy Ézsaut, édesanyja meg őt szerette jobban. Nem tanult belőle, hogy mennyi keserűséget okozhat azzal, ha van a gyerekek között egy kiválasztott. Hát, az ő családjában ez a kiválasztott, József lett, aki Jákob idős korában született.

József érdekes fiú volt. Testvérei mind idősebbek voltak nála, és ő híreket, rossz híreket vitt haza róluk, az édesapjának, Jákobnak. Apja egy nagyon szép cifra ruhát készíttetett neki. Ez is ingerelte a többi fiút. Hát még, amikor József elmesélte, mit álmodott! Azt álmodtam – mondta, hogy arattunk a mezőn, és kévéket kötöttünk. Az én kévém egyenes volt, a tiétek meg meghajolt az én kévém előtt. Hát ezzel az álommal egyáltalán nem munkálta a közeledést a testvéreivel. sőt!

Később egy másik álmát is elbeszélte. A nap, a hold és tizenegy csillag meghajolt előttem – mondta. Ez aztán végképp betette a kaput. Mi az, talán király akarsz lenni? Meg apád és anyád is meghajol előtted? No, menj már! Már ránézni sem bírtak.

Egy alkalommal a testvérek messze vidéken legeltették a bárányokat. Jákob szólította Józsefet, menj el fiam, vigyél nekik egy kis ennivalót és hozz hírt felőlük. József elindult. Hosszú, fárasztó volt az út, míg végül a távolban meglátta testvéreit. De jó, hogy találkozunk, gondolta. Azonban a testvérek egyáltalán nem így gondoltak rá. „Ni csak, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg őt, aztán lássuk, mi lesz az álmaiból!” – mondták. Ruben megszólalt: Ne öljük meg, hanem dobjuk bele ebbe a mély kútba. Magában arra gondolt, majd később kimenti onnan. József mit sem sejtve megérkezett. Elvették tőle az ételt, amit hozott, aztán letépték róla a cifra ruhát, majd a kútba dobták. Ezután leültek, hogy megegyék, amit otthonról hozott nekik.

József megdöbbent, sírt, zokogott, az életéért rimánkodott, de senki nem törődött vele. Végre, most megkaptad, ami járt neked. Nesze, te álomlátó, te cifraruhás!

Lehetnek kegyetlenek az emberek, de Isten soha nem feledkezik meg rólad, ahogy Józsefről sem feledkezett meg.