2015. január 20., kedd

A meglepetés

József döbbenten nézett végig testvérein, akiket már hosszú évek óta nem látott. Mindegyik megváltozott. Idősebbek, gondterheltebbek, komolyabbak lettek. Őt nem ismerték fel, mert egyiptomi módon öltözködött, a haja, külseje teljesen azonos volt az egyiptomi miniszterek viseletével. Földig hajoltak előtte. Józsefnek azonnal eszébe jutottak álmai.
Könnyeivel küszködött. Ki kellett sietni, hogy végiggondolja a további lépéseket. Egy tervet dolgozott ki.  Visszatérve, keményen szólt hozzájuk. Kik vagytok? Honnan jöttetek? Biztosan kémek vagytok! Azok elmondták családjuk történetét. Tizenketten vagyunk, egyikünk eltűnt, a legkisebb meg otthon van apánkkal. József itta a szavakat. Többször ki kellett mennie könnyeit letörölni. Végül azt mondta nekik. Nem győztetek meg, hogy nem kémek vagytok-e. Ezért, hogy bebizonyítsátok, nem vagytok azok, egyikőtök itt marad nálam fogságban, a többiek menjenek haza, vigyetek gabonát, amennyi kell, majd hozzátok el legfiatalabb testvéreteket. Nélküle, ne kerüljetek szemem elé! Ők meg egymás között arról beszéltek, ugye, mekkora bajt okoztunk, amikor testvérünkkel, Józseffel olyan keményen bántunk. Most itt vagyunk, ki tudja mi lesz velünk? És hogy még Benjamint is el kell hoznunk, na, abba apánk belehalna! Nem gondolták, hogy József minden szavukat érti, hisz tolmács fordított köztük mindent. A miniszter megparancsolta szolgáinak, hogy töltsék meg ezeknek az embereknek a zsákjait gabonával, a zsákok szájába rakják vissza a pénzt, amit hoztak, és engedjék útjukra őket.
A testvérek hazaérve elmondtak mindent. Keményen beszélt velünk az az ember. Azt gondolta rólunk, hogy kémek vagyunk. Simeont fogságban tartja mindaddig, míg Benjaminnal együtt vissza nem megyünk. Meg a pénzünk is érintetlenül visszakerült zsákjaink szájába. Jákob megdöbbent. Mi lehet ez? Valami láthatatlan veszély leselkedik újból a családjára?
Az idő telt, a gabona fogyott. Ismét el kéne menni, vásárolni. De az a főember azt mondta, szemem elé ne kerüljetek legkisebb testvéretek nélkül. Jákob vívódott. Egyik fiát már elveszítette. Most a másikon van a sor? Mit tegyen? A szükség parancsolt. Fogyott a gabona, el kellett indulni. Fájó szívvel elengedte velük a legkisebbet is.
József már várta őket. Nos, hát megjöttetek? Azok földig hajoltak előtte. Látom, hoztátok magatokkal legfiatalabb testvéreteket is. Rendben. Ma nálam ebédeltek, adta ki a parancsot. Közben Simeont is előhozták a börtönből. Születésük szerinti sorrendben ültette le őket – ezen tátva maradt a szájuk –, majd megparancsolta a szolgáknak, hogy tálalják fel az ebédet, de Benjaminnak láthatóan nagyobb adagokat adjanak. Ő másik asztalnál evett, de minden beszédüket jól értette. Figyelte, vajon féltékenyek-e még. Ebéd végén aztán elbocsátotta őket. Pénzüket visszarakatta, ezen kívül Benjamin zsákjába tetette ezüst kupáját, amiből inni szokott. A testvérek minderről semmit sem tudtak. Útra bocsátották őket. Azonban még a város széléig sem értek, amikor futár érkezett és felelősségre vonta őket, miért lopták el a miniszter poharát? Ezek ledöbbentek. Még, hogy mi lopnánk? Nem! Nézd végig zsákjainkat, nem hoztunk el semmit, ami nem a miénk! A futár a legidősebb zsákjánál kezdte, és így ment a legfiatalabb felé. Végül Benjamin zsákjában megtalálta a poharat.
Hát, akkor te velem jössz vissza, az én uramhoz, a többiek elmehetnek! – mondta. Senki nem mozdult. Végül megbeszélték, és az egész karaván visszafordult. József előtt ismét földig hajoltak. Ő keményen beszélt velük. Hogy tehettétek ezt, hogy megloptatok engem? Akinél megtalálták a kupámat, az fogolyként itt marad, a többiek elmehetnek – mondta. Ekkor Júda előlépett és egy megható beszédet mondott el Józsefnek. Elmondta egész életüket, gonoszságukat, hogyan csapták be apjukat… Közben József befelé nyelte könnyeit.
Végül kiküldött mindenkit, és csak a testvéreivel maradt egyedül.
„Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok az egyiptomi kereskedőknek! Él-e még az én apám?” A testvérek a döbbenettől nem jutottak szóhoz. Mindegyikük gondolatában végigpergett egész élete, s hogy mit tettek Józseffel. Ismét leborultak előtte. Ezután József – könnyeivel küszködve, szeretettel, megbocsátóan elbeszélgetett velük.
Micsoda fordulat! Eladták rabszolgának. Az elképzelhető legrosszabbat tették vele, de Isten még a legkuszább dolgokból is tud jó megoldást kihozni. Nem véletlenül került József Egyiptomba. Isten tervében a legapróbb részlet is benne volt.

Akkor hát miért aggódsz? Miért gondolod, hogy még az Isten sem figyel rád? Benne van életed legapróbb részlete is az ő hatalmas tervében. Tedd le gondjaidat, bánatodat, örömödet lábai elé. Ő megmutatja a megoldást pontosan akkor, amikor eljön az ideje. Csak légy türelmes! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése