A hétpecsétes könyv

A hétpecsétes könyv

Jelenések 5. fejezete

Ahogy János apostol ott van a mennyei istentiszteleten, látta, hogy az Atya egy hétpecsétes tekercset tart a kezében. Ha valami nagyon bizalmas, arra azt szoktuk mondani, hogy hétpecsétes titok. Régen az emberek tekercsekre írtak. Ezeket összegöngyölték. Viaszból pecsétet is raktak rá, hogy el ne olvashassa illetéktelen. Amíg a pecsét sértetlen volt, addig biztosak lehettek benne, hogy senki sem olvasta még a levél tartalmát.

A szóban forgó levélen hét sértetlen pecsét is volt, tehát Isten egy olyan tekercset tartott a kezében, amit még senki nem olvasott el. Egy angyal megkérdezte: Vajon ki lenne méltó arra, hogy feltörje ezeket a pecséteket és elolvassa az írást? János lélegzet- visszafojtva figyelt, de senki sem jelentkezett. Emiatt nagyon elszomorodott, hisz tudta, hogy az emberiség számára fontos üzenet van a tekercsen, de ha nem nyitják ki, senki sem tudja meg, hogy mi van benne.

Ekkor megvigasztalták Jánost. Van valaki, aki méltó, hogy felnyissa a pecséteket és elolvassa az üzenetet. Jézus az, aki megteheti ezt. Ekkor fellélegzett János, és vele örült a többi jelenlévő angyal is. Hálájukat imában fejezték ki.

Ebben az esetben is láthattuk, hogy vannak dolgok, amire az ember nem méltó, és nem képes. Mit tegyünk akkor a lehetetlennel? Forduljunk Jézushoz! Ő meg tud gyógyítani, el tud hárítani veszélyt, tud segíteni, és képes feltörni a pecséteket. De ne csak akkor imádkozzunk, amikor bajban vagyunk, hanem máskor is. És ne felejtsünk el soha, de soha hálát mondani!