A csalót becsapják

Hát, nem sikerült valami fényesen az elsőszülöttségi jog megszerzésének akciója. Nem lett vele boldog sem Jákob, sem az anyukája, Ézsau meg csak azért is betartott a szüleinek; pogány lányokat vett feleségül, szülei nagy szomorúságára.
Igaz, hogy nagyon csúnya dolog történt, de Isten a legkuszább szálakat is kész kiigazítani, ha mi is akarjuk. Jákobnak el kellett menekülnie otthonról Ézsau haragja elől. Azonban Isten biztosította őt megbocsátásáról. Álmában egy égig érő létrát látott, amin angyalok jöttek le, és mentek föl. A létra tetején maga az Úr állt és azt mondta Jákobnak: Ezt a földet, amin most fekszel, neked és a te gyermekeidnek adom, és áldott leszel. Jákob hálás volt a megbocsátásért, ezért egy oltárt épített ott és a helyet elnevezte Bételnek. Megkönnyebbülve, megnyugodva folytatta útját tovább. Elérkezett a nagybátyja (édesanyja testvérének) Lábánnak házához. Miután szeretettel és örömmel köszöntötték egymást, Jákob elszegődött nagybátyjához állatokat gondozni.
De sokszor gondolt haza – édesanyjára, elhagyott barátaira, no meg a bűne is nagyon gyakran eszébe jutott, hogyan csapta be édesapját. Egyedül érezte magát. Még jó, hogy volt Lábánnak két lánya, velük jól el tudott beszélgetni. Különösen Ráhel tetszett meg neki. Kedves is, okos is volt, szeretett a környezetében lenni.
Egy napon magához hívatta őt Lábán. Fiam! Látom, hogy az Úr veled van mindenben, amit teszel. Nem szeretnélek kihasználni, hogy ingyen dolgozz nálam. Beszéljük meg a béredet. Jákob talán egyetlen percig sem gondolkozott, készen volt a felelet. Szolgállak téged a te kisebbik lányodért, Ráhelért hét évig és kérlek, add őt nekem feleségül. Megegyeztünk – mondta Lábán. S mivel annyira szerették egymást csak pár napnak tűnt számára az a hét év. Végre elérkezett a nap. A kor szokása szerint az apa vezette a vőlegény sátorához a menyasszonyt, elbúcsúzott tőle, a vőlegény bevitte sátrába, és ettől fogva férj és feleségként tekintettek rájuk. Így is történt, csakhogy reggel, amikor kivilágosodott – látta Jákob, hogy csúnyán becsapták. Nem Ráhelt hozták a sátrába, hanem a nővérét, Leát. S amikor ezt számon kérte apósától, ő cinikusan csak annyit mondott, nem szokás nálunk, hogy a fiatalabb lányt vigyék el előbb a háztól. Dolgozz most Ráhelért hét évig, aztán őt is megkapod. Nem volt, mit tenni, Jákob szorgalmasan dolgozott újabb hét évig apósa farmján, mert nagyon vágyott arra, hogy Ráhel a felesége legyen. Végül ennek is eljött az ideje. Megkapta őt is. Aztán még hét évet dolgozott apósánál, ezt már azért tette, hogy ne üres kézzel menjenek majd haza. Közben Isten gyermekekkel is megáldotta őket. 11 fiuk született.
Hányszor gondolkodhatott Jákob az életén? Becsaptam Ézsaut, becsaptam apámat, engem is becsaptak. Csaló vagyok. Vajon Isten megbocsát? Hisz ígéretet adott, amikor ott azon a kövön feküdtem Bételben. Vajon mi lesz velem? Hogyan alakul az életem?

Jó, ha te is néha számot vetsz azzal, amit elhibáztál, ha felsorolod bukásaidat, de soha ne felejtsd el, Isten nem gyönyörködik az elesésben. Ő szeretne felemelni. Jákob sem maradt sokáig bizonytalanságban. Amit Isten megígért, azt be is váltotta. Egészen közel volt most már a győzelemhez.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

A Jelenések könyvének szimbólumai

Ábrahám

Az édenkert