Apró (apró?) örömeink
Hálásak vagyunk a jó Istennek, mert mindig ad annyi örömöt, hogy a következőig kibírjuk.
Íme néhány:
1.) Amióta a lépcsőházban húsvéti szerenádot adtunk a lakóknak, azóta minden kedden a mi kis lakásunkban összejövünk a lakókkal (4-5-7 fő) bibliaórára. Nagyon áldottak ezek az alkalmak.
Úgy építettük fel, hogy az elején pár személyes kérdés - hogy vagy, hogy tellett a hét? Volt-e valami örömöd, szomorúságod?
Utána énekelünk - már kettőt megtanultunk és egészen jól megy
Aztán ima
Aztán felolvasunk egy bibliai történetet, arról beszélgetünk, kinek mit mond?
Aztán ima, ének, és hazamennek. Eddig még nem tudtuk két óránál rövidebben befejezni.
Két héttel ezelőtt az ötezer ember megvendégeléséről tanultunk és adtam egy házi feladatot.
Gondolkodjanak el azon, vajon miért nem engedte Jézus megkoronázni magát a csodás esemény végén, hiszen minden adott volt ehhez.
Az egyik hölgy hazament, leültette a fiát - aki orvos - és azt mondta neki:
- Fiam, meg tudnád mondani, hogy az 5000 ember megvendégelése után miért nem engedte Jézus megkoronázni magát?
- Miért, miért, hát mert már király volt - válaszolta a fia.
2.) Telefon. Egy hölgy telefonál:
- Tartja még a művelődési házban a szülők iskoláját?
- Épp most lett vége - válaszoltam
- De kár! Nagy baj van a húgommal, meg a gyerekével.
Ezután találkoztunk egy parkban, elbeszélgettünk. Tényleg elég komoly az eset, nehéz ehhez a kisgyermekhez megtalálni a megfelelő módszert.
A végén azt mondtam:
- Kérje a jó Istent, hogy adjon bölcsességet és ötleteket a neveléshez.
- Istent kérni? De hát minket ateistaként neveltek. Mi nem hiszünk Istenben
- Nem baj. Isten nemcsak a "hívőket" hallgatja meg hanem a "hitetleneket" is.
- Tényleg?
És elsírta magát?
3.) Előfizettünk 25 db Boldog élet c. lapot, hogy Dunaújvárosban és a környékén élő prominens személyiségeknek adjunk ajándékba egy egy számot, ezzel is elősegítve, hogy az 'adventista' név bekerüljön a köztudatba. Igyekeztünk vagy személyesen elvinni hozzájuk vagy egy személyes hangú levelet tenni a borítékba.
Eredmény - semmi. Egyetlen visszajelzést sem kaptunk eddig a hétig. Most azonban kettőt is.
a) Felhívott az egyik cég vezetője.
- Maga küldte nekem ezt a Boldog Élet c. lapot?
- Igen, én
- Maga írta bele azt a szöveget?
- Igen, én
- Direkt nekem írta?
- Hát, tetszik tudni, az úgy volt, hogy húsvétkor énekeltünk a szociális otthonokban, és megmaradt pár szép könyvjelző, és annak a hátuljára írtam Önnek, hogy 'Szép nyarat kívánok! Szeretettel...'
- Tudja, hogy mit küldött nekem?
- Sajnos nem!
- Hát akkor most elolvasom magának: "Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti őt az Úr!" - ez volt ráírva! Tudja, hogy ezen a héten jutottam odáig, hogy föladom. Nem csinálom tovább. Semmi értelme a további életemnek. És akkor kapom magától ezt a könyvjelzőt...
Megborzongtam. Isten útjai tényleg kiszámíthatatlanok! Köszönöm Uram!
b) Egy másik Boldog Élethez kapcsolódó eset, ami szintén ezen a héten történt.
Egy polgármester hívott fel és megköszönte. Kiderült, hogy hívő református, és szívesen találkozna velünk.
Íme néhány:
1.) Amióta a lépcsőházban húsvéti szerenádot adtunk a lakóknak, azóta minden kedden a mi kis lakásunkban összejövünk a lakókkal (4-5-7 fő) bibliaórára. Nagyon áldottak ezek az alkalmak.
Úgy építettük fel, hogy az elején pár személyes kérdés - hogy vagy, hogy tellett a hét? Volt-e valami örömöd, szomorúságod?
Utána énekelünk - már kettőt megtanultunk és egészen jól megy
Aztán ima
Aztán felolvasunk egy bibliai történetet, arról beszélgetünk, kinek mit mond?
Aztán ima, ének, és hazamennek. Eddig még nem tudtuk két óránál rövidebben befejezni.
Két héttel ezelőtt az ötezer ember megvendégeléséről tanultunk és adtam egy házi feladatot.
Gondolkodjanak el azon, vajon miért nem engedte Jézus megkoronázni magát a csodás esemény végén, hiszen minden adott volt ehhez.
Az egyik hölgy hazament, leültette a fiát - aki orvos - és azt mondta neki:
- Fiam, meg tudnád mondani, hogy az 5000 ember megvendégelése után miért nem engedte Jézus megkoronázni magát?
- Miért, miért, hát mert már király volt - válaszolta a fia.
2.) Telefon. Egy hölgy telefonál:
- Tartja még a művelődési házban a szülők iskoláját?
- Épp most lett vége - válaszoltam
- De kár! Nagy baj van a húgommal, meg a gyerekével.
Ezután találkoztunk egy parkban, elbeszélgettünk. Tényleg elég komoly az eset, nehéz ehhez a kisgyermekhez megtalálni a megfelelő módszert.
A végén azt mondtam:
- Kérje a jó Istent, hogy adjon bölcsességet és ötleteket a neveléshez.
- Istent kérni? De hát minket ateistaként neveltek. Mi nem hiszünk Istenben
- Nem baj. Isten nemcsak a "hívőket" hallgatja meg hanem a "hitetleneket" is.
- Tényleg?
És elsírta magát?
3.) Előfizettünk 25 db Boldog élet c. lapot, hogy Dunaújvárosban és a környékén élő prominens személyiségeknek adjunk ajándékba egy egy számot, ezzel is elősegítve, hogy az 'adventista' név bekerüljön a köztudatba. Igyekeztünk vagy személyesen elvinni hozzájuk vagy egy személyes hangú levelet tenni a borítékba.
Eredmény - semmi. Egyetlen visszajelzést sem kaptunk eddig a hétig. Most azonban kettőt is.
a) Felhívott az egyik cég vezetője.
- Maga küldte nekem ezt a Boldog Élet c. lapot?
- Igen, én
- Maga írta bele azt a szöveget?
- Igen, én
- Direkt nekem írta?
- Hát, tetszik tudni, az úgy volt, hogy húsvétkor énekeltünk a szociális otthonokban, és megmaradt pár szép könyvjelző, és annak a hátuljára írtam Önnek, hogy 'Szép nyarat kívánok! Szeretettel...'
- Tudja, hogy mit küldött nekem?
- Sajnos nem!
- Hát akkor most elolvasom magának: "Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti őt az Úr!" - ez volt ráírva! Tudja, hogy ezen a héten jutottam odáig, hogy föladom. Nem csinálom tovább. Semmi értelme a további életemnek. És akkor kapom magától ezt a könyvjelzőt...
Megborzongtam. Isten útjai tényleg kiszámíthatatlanok! Köszönöm Uram!
b) Egy másik Boldog Élethez kapcsolódó eset, ami szintén ezen a héten történt.
Egy polgármester hívott fel és megköszönte. Kiderült, hogy hívő református, és szívesen találkozna velünk.
Drága Panni!
VálaszTörlésVégigborzongtam ezeket a történeteket! Olyan csodálatos Istenünk van, és gyönyörűség, amikor villanásnyira ráláthatunk az Ő utaira!!! Ölellek!