2015. január 31., szombat

A hétpecsétes könyv

A hétpecsétes könyv
Jelenések 5. fejezete

Ahogy János apostol ott van a mennyei istentiszteleten, látta, hogy az Atya egy hétpecsétes tekercset tart a kezében. Ha valami nagyon bizalmas, arra azt szoktuk mondani, hogy hétpecsétes titok. Régen az emberek tekercsekre írtak. Ezeket összegöngyölték. Viaszból pecsétet is raktak rá, hogy el ne olvashassa illetéktelen. Amíg a pecsét sértetlen volt, addig biztosak lehettek benne, hogy senki sem olvasta még a levél tartalmát.
A szóban forgó levélen hét sértetlen pecsét is volt, tehát Isten egy olyan tekercset tartott a kezében, amit még senki nem olvasott el. Egy angyal megkérdezte: Vajon ki lenne méltó arra, hogy feltörje ezeket a pecséteket és elolvassa az írást? János lélegzet- visszafojtva figyelt, de senki sem jelentkezett. Emiatt nagyon elszomorodott, hisz tudta, hogy az emberiség számára fontos üzenet van a tekercsen, de ha nem nyitják ki, senki sem tudja meg, hogy mi van benne.
Ekkor megvigasztalták Jánost. Van valaki, aki méltó, hogy felnyissa a pecséteket és elolvassa az üzenetet. Jézus az, aki megteheti ezt. Ekkor fellélegzett János, és vele örült a többi jelenlévő angyal is. Hálájukat imában fejezték ki.

Ebben az esetben is láthattuk, hogy vannak dolgok, amire az ember nem méltó, és nem képes. Mit tegyünk akkor a lehetetlennel? Forduljunk Jézushoz! Ő meg tud gyógyítani, el tud hárítani veszélyt, tud segíteni, és képes feltörni a pecséteket. De ne csak akkor imádkozzunk, amikor bajban vagyunk, hanem máskor is. És ne felejtsünk el soha, de soha hálát mondani! 

2015. január 30., péntek

Istentisztelet a Mennyben

Istentisztelet a mennyben

Jelenések 4. fejezet
Nem tudom, hogy szeretsz-e istentiszteletre járni? Vannak, akik alig várják a szombatot, hogy a gyülekezetbe mehessenek, mások pedig nem élvezik annyira.

Most egy olyan istentiszteletről lesz szó, ami nem a földön, hanem a mennyben zajlik. János apostol látomásában egyszer csak egy nyitott ajtót látott, amin keresztül be lehetett pillantani a mennybe. Jézus biztatta, hogy lépjen be. Amit először látott, az egy fényes trón volt, amin Valaki ült. Nem írja le az apostol, hogy néz ki a trónon Ülő, de világossá válik, hogy az Atya Isten az. Fényesen ragyogott, és trónját szivárvány vette körül. Ott volt a Szentlélek is, akit hét lámpás jelképezett ebben az esetben. Volt ott 24 vén, fehér ruhába öltözve, akik valószínű, hogy az emberiség képviselői. Rajtuk kívül négy különleges angyal is állt ott az Isten trónjánál. Ezek az angyalok a mennyből letekintve látták mindazt, ami a világegyetemben történik, és nem győztek betelni a csodálkozással. Ezért folyton ezt mondták „Szent, szent, szent az Úr!” Mindenki letérdelt Isten trónja előtt és hálát mondott, amiért megteremtette őket. Jánost Jézus hívta erre az istentiszteletre. Téged is Ő hív. Ez a meghívás néha egészen különleges módon jut el hozzánk. Van, amikor egy szórólapon, baráton vagy szomszédon keresztül érkezik, de előfordulhat, hogy a média segítségével jut el hozzánk. A földi istentiszteleten is mindenki jelen van. Igaz, hogy láthatatlan formában – de épp úgy, mint a mennyein. Az Atya Isten, Jézus Krisztus, a Szentlélek és az angyalok. Én nagyon kellemetlenül érezném magamat, ha csak én hiányoznék. Nem volnék akkor sem igazán boldog, ha lekésnék. Isten jelenléte megkívánja, hogy tisztelettel és szent komolysággal legyünk azon a helyen, amit Ő jelenlétével különös módon megtisztel. Tedd föl magadnak a kérdést: Mit tenne Jézus? És amit te teszel, azt Ő is tenné?

2015. január 29., csütörtök

Levél Laodíceába

Levél Laodíceába
Jelenések 3:14-22.
Laodícea az utolsó város, ahova János levelet írt. Nevét 2. Antiokhosz szeleukida király feleségéről, Laodikéről kapta. Ez a helység sok tekintetben különös volt. Nem messze a várostól volt egy meleg vizű forrás. Ezt a vizet bevezették Laodíceába. Ám, mire odaért, lehűlt. Inni meleg, fürödni hideg volt. A város körül a mezőkön fekete színű bárányok legelésztek. Ezek gyapjából szép fekete szövetet készítettek. Egyszer nagy baj történt. A várost elpusztította a földrengés. Az akkori római uralkodó segítséget ajánlott fel az újjáépítéshez, de visszautasították. Azt mondták a település vezetői, hogy akár háromszor is fel tudnák építeni a várost, ha szükséges volna, mert ők olyan gazdagok!
Laodíceában működött egy orvosi iskola, amely különösen nagy sikert ért el a szembetegségek gyógyításában. Különféle gyógyfüvekből szemkenőcsöket készítettek.
Az ebben a városban élő gyülekezet nem kapott semmi dicséretet, csak megrovást. Jézus megrótta azért, mert közömbös, felfuvalkodott, büszke, és mert rövidlátó.
Hát nem éppen a legszebb jellemtulajdonságok. Azért figyelmeztette őket, hogy megváltozzanak, és ott lehessenek Isten országában. A város gyülekezetének helyzete jól jelképezi a mai kor kereszténységét. Ritka az olyan keresztény, aki igazán lelkesedik Isten dolgaiért, és igyekszik mindenben Isten akaratát követni. A legtöbb ember a gazdagságot keresi, és nem jut ideje imádkozásra, Bibliaolvasására, szomszédok látogatására. Ugyanakkor büszkék arra, hogy ők milyen jók. Vajon téged mire int ez a levél? Milyen tanítást akar adni?

A laodíceaiak azt mondták: ’gazdagok vagyunk, nincs szükségünk külső segítségre senkitől’. A gőg, a mások lenézése, lekezelése nagyon rossz emberi tulajdonság! Lehet, hogy vannak nálad nehezebb sorsú fiatalok, ezeket sose nézd le, ne csúfold őket. Ne gondold, hogy csak egy jó megoldás létezik. Lehet másnak is igaza, jó ötlete. Az ember csak egy dolog miatt értékes: mert Isten annyira szerette, hogy elküldte Jézust, hogy helyette elszenvedje a bűn büntetését, a halált. És Jézus a kis cigánygyereket, a nehezen tanuló osztálytársadat ugyanúgy szereti, mint téged. Ha ezt megértetted és így élsz, akkor Ő azt ígéri, hogy mellé ülhetsz a trónján.

2015. január 28., szerda

A testvéri szeretet városa

A testvéri szeretet városa
Jelenések 3:8-13
A hatodik levél Filadelfiának szól. A várost Kr.e. 189-ben alapították. Nevének jelentése: testvéri szeretet. Sajnos a keresztény múltra ma már csak egy bizánci korú bazilika emlékeztet.
A hét város közül ez a legfiatalabb, nem büszkélkedhet nagy múlttal, mégis ez az, amelyik Szmirnához hasonlóan nem kap elmarasztalást, csak dicséretet.
Van még egy érdekessége ennek a városnak. Itt és Szmirnában maradt fenn legtovább a kereszténység. Itt olyan gyülekezet élt, amelyet Jézus megdicsért, mivel megtartották tanításait. A kereszténység legfőbb tanítása a szeretet. „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok!” (János 13:35.)
Szerető közösség volt ez. Jelképezte a reformáció utáni kort, amikor a keresztények tovább keresték az Isten akaratát a Bibliából. Szívükre vették a messze pogány vidék – Afrika, Ázsia népének örök sorsát. Misszionáriusok mentek ezekre a helyekre és életük kockáztatásával  vitték el a Jézusról szóló tanítást az embereknek.
Ebben az időben fedezték fel a Bibliában, hogy Jézus hamarosan visszajön. Ezt is megosztották a többi emberrel, hogy ne érje őket váratlanul ez az esemény.
Mire tanít minket ez a levél?
-          Szeressük azokat, akik a családunkhoz tartoznak. Ha néha nem értjük, akkor is szeressük őket.
-          Szeressük a gyülekezeti tagokat
-          Legünk együtt érzők, jószívűek a nehéz sorsú emberekhez
-          Ne szégyelljük, hogy Jézushoz tatozunk, mert ezzel igazi örömöt szerzünk Neki.
Ezt ígéri nekünk:
Aki győz, oszloppá teszem azt az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, és felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.
Jelenések 3:12.


2015. január 27., kedd

Levél Sárdisba

Vannak olyan városok, amelyek először csak néhány házból állnak, majd egyre nagyobbak és nagyobbak lesznek. Ilyen pl. Budapest vagy Dunaújváros. Sárdis története érdekes módon fordítva alakult. Fénykorában itt lakott Krőzus, aki a gazdag emberek jelképe. János korában már sokkal egyszerűbb hely volt, ma pedig már csak néhány szegény török földműves lakik az egykor gazdag város helyén.
Jézus egy viszonylag rövid üzenetet kü
ldött az ebben a városban levő gyülekezetnek. Nem sok dicséretet kap ez a közösség. Jézus nem elégedett tevékenységükkel, munkájukkal.
Az első probléma, hogy nem vitték végig azt, amit elkezdtek. Ha gyerek vagy, képzeld el, otthon elkezdesz valamilyen munkát. Tegyük fel, rendet akarsz rakni a játékaid között. Elkezded a rakodást, ám egyszer csak megszólal a csengő és átjött a barátod. Elkezdtek beszélgetni, majd kimentek a játszótérre, és a munkádról egészen el is feledkeztél. Ha édesanyád körülnéz a szobádban, nem lesz megelégedve vele. Ugyanez előfordulhat felnőttekkel is. Félbehagyott autószerelés, mosógépjavítás, ígéretek, hogy majd imádkozom érted, és már el is felejtetted, mit ígértél. A korszak egyik nagy hibája tehát ez volt.
A másik gond az, hogy az a neve a közösségnek, hogy élő, de közben – halott – mondja Jézus. Olyan élettelen, enervált, erőtlen, bár kifelé úgy tesz, mintha minden rendben volna. Képzelj el egy üveg mézet. Fogsz egy kiskanalat, veszel belőle, szádba teszed, elképzeled az ízét és zamatát, aztán rádöbbensz a valóságra – ez valami keserű kotyvalék. Jézus csalódott, mert ezek a keresztények nem voltak tökéletesen keresztények.
Ez a gyülekezet a reformáció korának jelképe is, amely csak részben tért vissza a Biblia tanításaihoz. A 16-18. századi kereszténységet jellemzi.
Mire tanít minket ez a levél?
Folyton növekednünk kell. Nap, mint nap tanuljunk meg valamit Jézusról. Dolgainkat végezzük el becsületesen, ne végezzünk félmunkát.

Aki megfogadja Jézus tanácsát „az fehér ruhába öltözik, és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám és az ő angyalai előtt” – mondta Jézus. (Jelenések 3:5.)

2015. január 26., hétfő

Levél Thiatirába

Jelenések könyve 2:18-29.
A negyedik levelet Thiatirába küldte Jézus. Ez a város is a mai Törökország területén épült. A város nevezetes volt a bíborszínű kelméjéről. Ez drága ruhaanyag volt, nem mindenki tudta megvásárolni. Készítettek még csiszolt bronzedényeket is. Kereskedelmi központ volt. Itt is hódoltak a pogány isteneknek. Az itt élő gyülekezet számára is kihívás volt keresztényként élni a sok pogány befolyás ellenére. Egyeseknek ez sikerült. Ezt a csoportot Jézus megdicsérte. Azonban sajnos a többség engedett a csábításnak, és különféle bűnöket követtek el. A lev
él említi Jézabelt. Ő Akháb király pogány származású felesége volt. Akháb nagy hibát követett el, mivel nem az ő népe közül választott feleséget. Az asszony rávette a királyt, hogy a pogány szertartásokat is támogassa, azokon is vegyen részt. Pogány papokat hozatott be az országba. Azok befolyása nagyobb lett, mint az igaz Istené. Jézabel erős akaratú asszony volt, sokszor a király helyett intézkedett, megmondta neki, hogy mit tegyen. Jézabel korához volt hasonló a Thiatirai gyülekezet egy részének állapota. Jézus figyelmezteti azokat, akik hallgatnak a rossz befolyásra, hogy kénytelen lesz őket valamilyen módon megbüntetni.
Ez a gyülekezet jelképe a középkori egyház állapotának. A thiatirai korszak a 6.-16. századig terjedt. A tiszta bibliai tanítást elhagyták, helyette pogány elemek, szokások és szertartások keveredtek az egyház tanításába és gyakorlatába.

Nekünk is szól ez a levél. Jézus szeretné, ha hűségesek lennénk Hozzá.. Úgy élnénk, ahogy Ő tanított és példát is mutatott. Ha Jézus követője szeretnél lenni, akkor jól meg kell gondolnod, hogy kikkel barátkozol. Kik azok, akik hatnak rád. Ki a példaképed. Ha felnősz, az is számít, ki lesz a házastársad, mert az ő befolyása segít a hitéletben, vagy éppen gátol. Gondold át ezeket a dolgokat. Jézus segít neked, hogy jól láss, és helyes döntést tudj hozni!

2015. január 25., vasárnap

Pergámumi levél

Jelenések könyve 2:12-17.

Pergamum városról nevezték el a pergament. Egyiptom betiltotta a papirusz kivitelét az országból, ami az akkori papír alapanyaga volt. Mit tegyenek? Állati bőrök feldolgozásával létrehozták a pergament Pergámumban. A városnak volt egy magas fellegvára, ami egy 300 méter magas kúp alakú hegy tetején magasodott. Híres könyvtárral is büszkélkedett Pergámum. Volt egy hatalmas Zeusz szobra, és a császárnak is állítottak templomot. Ilyen körülmények között éltek az itteni keresztények. A levél arról beszél, hogy, hogy a gyülekezet tagjai kétfelé váltak. Voltak, akik szigorúan ragaszkodtak Jézushoz és tanításaihoz, semmilyen idegen tanítást nem fogadtak el. Mások viszont engedtek a pogány istentiszteletek csábításának. Jézus az ószövetségi történethez hasonlítja a pergámumi gyülekezet helyzetét, amit Bálámról ír le a Biblia.
Bálák király, aki pogány uralkodó volt, félt Izraeltől, mert ez a nép sorra győzte le ellenségeit. Azt is felismerte, hogy nem a létszámuk és a hadi tudományuk segíti őket a győzelemhez, hanem Isten. Hogyan védhetné meg magát ellenük? Arra gondolt, hogy felbérli Bálámot, hogy átkozza meg őket, hátha akkor legyőzhetők lesznek. Isten megakadályozta az átkot. Ezután Bálám azt tanácsolta Báláknak, a királynak, hogy hívják meg az izraelitákat az ő pogány ünnepükre. A zsidók el is mentek az ünnepségre, és különféle bűnökbe estek. Akik részt vettek a pogány tivornyában, elszakadtak Istentől és áldásaitól. Ez történt a pergámumi gyülekezet egy részével is. Ez a gyülekezet jelképezi azt a kort, amikor a kereszténység a pogánysággal egyezkedni kezdett. Jézus azt tanácsolja, hogy forduljanak el a helytelen magaviselettől, mert kénytelen lesz megbüntetni őket. Nem mindig jó, ha jó dolgok történnek. Nagy Konstantin császár a 4. században beszüntette az üldözéseket, ettől kezdve a keresztények zavartalanul élhettek. Azonban ez lelki hanyatláshoz vezetett. A jólét sokszor vált ki ellenkező eredményt, mint amire számítunk.

Te is kerülhetsz olyan helyzetbe, amikor döntened kell, hogy mit választasz. A rossz általában csábítóbb szokott lenni. Kérd Istent, hogy segítsen neked, hogy a jó oldalon maradj, azt válaszd, amit Isten jónak lát.

2015. január 24., szombat

Jézus levele a nehéz körülmények között élőkhöz

Jelenések könyve 2:8-11

Sokszor kívánunk egymásnak boldogságot. Boldog Új Évet, születésnapot, házasságot és egyebet. Szeretnénk, ha mi magunk is meg a szeretteink is úgy élnénk, hogy soha semmilyen bajunk nem lenne, soha nem ejtenénk könnyeket. Ilyen élet csak a mese végén szokott lenni: „Boldogan éltek, míg meg nem haltak”
A valóság más. Szenvedünk, ha betegek vagyunk. Fáj, ha csúfolnak minket. Szomorú a szívünk, ha nem valósul meg valamelyik tervünk, vagy ha elveszítünk valakit vagy valamit. Jézus tudta, hogy az emberi élet sokszor nem könnyű, ezért küldött egy levelet a Szmirnában élő gyülekezetnek. Ez a közösség sokat tűrt, szenvedett, de Jézus megvigasztalta őket.
Miért is engedi Isten, hogy életünk néha nehéz legyen? Több oka is van. 
Egyrészt ezzel teszteli, hogy milyenek vagyunk valójában. Ismert mondás, hogy „Bort iszik és vizet prédikál”. Nos, talán veled is előfordul, hogy igyekszel a legjobb arcodat mutatni, közben a valóság meg egészen más. Mi kereszténynek gondoljuk magunkat, de ha nehézségek jönnek, lehet, hogy nem úgy viselkedünk, mint egy igazi keresztény. Ezért van szükségünk arra, hogy egyre inkább hasonlók legyünk Jézushoz. Ezt csak úgy érhetjük el, ha figyeljük Őt, azaz olvassuk a Bibliát és többet imádkozunk. Akkor szép lassan az Ő szelídsége, kedvessége a miénk lesz, tehát átalakulunk. Akkor majd mi is szelíden tudunk reagálni a minket ért bántásra. És nem fordul elő, hogy azt mondják ránk, ezek is olyanok, mint a többiek, bort isznak és vizet prédikálnak!
Máskor magunk szerezzük magunknak a bajt. Előfordul, hogy megígérsz valamit, és nem tartod be, cserbenhagysz valakit, vagy éppen elárulod. Aztán csodálkozol, ha a dolog visszaüt. 
Azonban, van olyan is, hogy egyáltalán nem szolgáltunk rá, hogy bántsanak minket, mégis megtörténhet. Ilyenkor megtapasztalhatjuk azt, hogy mit élt át Jézus nap, mint nap, amikor igazságtalanul bántották, megvetették, gúnyolták, sértegették.
Két ígérete van Istennek azokhoz, akik nehézségeken mennek keresztül. 
Egyrészt Jézus nem hagyja őket magukra, megvigasztalja őket, együtt érez velük.
Másrészt meg, hogy Isten országában nem lesz fájdalom, könny, bánat. 
A szmirnai gyülekezet a kereszténység történelmében a 2.-3. századot mutatja be. Ekkor ugyanis nagyon sok szenvedésen kellett keresztülmenniük az akkor élt hívőknek. Üldözték, kínozták őket a hitük miatt. Oroszlánok elé vetették, máglyán megégették. Azonban ennek a korszaknak a hűségesei hősiesen viselték a megpróbáltatásokat, a rettentően nehéz körülmények között is kitartottak, helytálltak, ezért Jézus megdicsérte őket.
Bár a 2.-3. századi hithű keresztények közül nagyon sokat megöltek, de Jézus azt ígérte nekik, hogy „Aki győz, annak nem árt a második halál!” A második halál, ami a kárhozat halála. Tehát a győzőknek az örök élet ígéretét adta.

2015. január 23., péntek

Jézus első levele - az Efézusban élő keresztényeknek

Jelenések könyve 2:1-7.
Mielőtt ezt a szakaszt jobban megismernénk, szeretném elmondani, hogy a következő két fejezetben – Jelenések könyve 2. és 3. fejezetében – Isten János apostolon keresztül hét akkor ismert gyülekezetnek küldött egy-egy üzenetet. Hét különböző városban levő keresztény gyülekezetnek. Elsősorban nekik szólt az üzenet. Azonban nem CSAK nekik, hanem egy-egy gyülekezet egy keresztény történelmi korszakot is ábrázolt, végül mind a hét gyülekezetnek szóló üzenet nekünk is szól.
Jézus – látomásban – így szólt Jánoshoz; Szeretnék üzenni gyülekezeteimnek. Írd meg, amit mondok. Az első levél az Efézusban élő gyülekezetnek szól. János szíve megdobbant. Jól ismerte ezt a közösséget. Ezt a gyülekezetet Pál apostol alapította. Hosszú ideig, több mint három évig prédikált itt az embereknek. Ez egy nagyváros volt. Abban a korban a világ ötödik legnagyobb városa. Egy pogány istennőnek, Dianának egy óriási templomot építettek itt. Ez is nehezítette a keresztény hit terjedését. Pál apostolnak segített Aquilla és Priscilla, egy keresztény házaspár. Később Timóteus, és ahogy már említettem, János apostol is dolgozott ebben a városban.
Vajon mit mondott Jézus ennek a gyülekezetnek?
Sok szép dolgot! Elismerte, hogy sokat fáradoztak, igyekeztek megőrizni a tanítás tisztaságát, nem engedték, hogy téves tanítások üssék fel fejüket. Ez volt jellemző az efézusi gyülekezetre is és az apostoli korra is, az első század keresztényeire.
Azonban Jézus meglátta a hibát is: kezdték elveszíteni kezdeti lelkesedésüket és az első szeretetet. A keresztények kezdetben nagyon szerették egymást, de idővel elhidegültek egymástól. Erről beszélt Jézus.
Nekünk is szól ez az üzenet. Az Úr azt szeretné, ha szeretetünk nem lanyhulna. Ha szüleinket, testvéreinket, barátainkat egyre jobban szeretnénk. Ezt akkor is szeretné, ha kiderül, hogy ezeknek az embereknek is van hibája, nem tökéletesek.

Te vajon tökéletes vagy? Jézus ennek ellenére szeret. Kérd meg Őt, hogy segítsen egyre jobban szeretni az embereket, mindazokat, akik körülötted vannak.

2015. január 22., csütörtök

János apostol találkozik Jézussal

Jelenések könyve 1. fejezet

Mintegy hatvan év tellett el Jézus mennybemenetele óta. Sok minden történt ez alatt az idő alatt. János apostol, aki Jézus legfiatalabb tanítványa volt, megöregedett. Közel volt már a 100 évhez. Éppen rabságban volt. Mivel bátran beszélt mindenkinek Jézusról, a római császár el akarta hallgattatni. Pátmosz nevű szigetre száműzte. A szigeten követ fejtettek az építkezéshez. A tenger lehetetlenné tette, hogy János visszamenjen Efézusba, ahol sok-sok keresztény barátja volt.
Egy alkalommal, amikor a tenger felé nézett, arra, amerre kedves gyülekezete volt, egy látomást kapott. A látomás olyasmi, mint egy álom, azzal a különbséggel, hogy az illető nem alszik.
Jánosnak Isten azt mutatta meg látomásban, ami majd be fog következni. Az üzenet az Atyától jött, amit Jézus az angyaloknak adott tovább, ők átadták Jánosnak, aki megírta, és így eljutott hozzánk.
János egyszer egy erős hangot hallott a háta mögött. Megfordult, és Jézust látta, de nem úgy, ahogy utoljára az Olajfák hegyén. Jézus arca ragyogott, mint a nap. Fehér ruhában volt. Derekán arany öv volt. Lába, mint az olvasztott izzó érc, úgy ragyogott. Hangja hasonlított a vízesés zúgására. Hét arany mécses-tartó között járt, és kezében hét csillagot tartott. Nagyon szép kép lehetett. János összeesett a látványtól, de Jézus megérintette és így bátorította: ne félj!
Jánosnak azt is megmondta, hogy mit jelent, amit lát. A mécses-tartók a gyülekezetek, a csillagok a gyülekezetek képviselői. Régen mécsessel világítottak. Nem volt ugyan nagyon erős fénye, de egyértelműen mutatta az utat. Ezek természetesen szimbólumok, vagyis jelképek. Mint például, hogy „Feltámadt a tenger, a népek tengere…” Itt a tenger jelképezi a népeket. Jánosnak is ehhez hasonló jelképekben beszélt Jézus. A mécses-tartóba mécsest tettek, ami világított. Jelképesen így világítanak a gyülekezetek. Mint ahogy a csillagok a tájékozódásban segítenek éjszaka, a hívők feladata az, hogy utat mutassanak környezetükben Isten felé.

És az vajon mit jelent, hogy Jézus jár a hét mécses, illetve gyertyatartó között és tartja a csillagokat? Amikor Jézus elment a mennybe, eltűnt az emberek szeme elől. Senki nem látta. De láthatatlanul itt van és gondoskodik övéiről. Jár az Ő gyermekei között, gondoskodik róluk. Ő vigyáz arra is, hogy senki ne tévedjen el. Te is az Ő gyermeke vagy! Soha ne felejtsd el: Isten veled van és rólad is gondoskodik!
 

2015. január 21., szerda

A találkozás

A tizenegy testvér még mindig nem ocsúdott fel a meglepetéstől. József tehát él! És éppen előtte állnak. De hát ez hihetetlen! Aztán felgyorsultak az események. A fáraó tudtával és beleegyezésével ide költözhet József egész családja. Elindult hát a karaván Jákobért. Megrakodva, ruhákkal, gabonával, és mindazzal, amire majd a nagy utazás alatt szükségük lehet.
Lassan Kánaán határához érkeztek. Jákob csodálkozva nézte az érdekes menetet. A fiúk egymás szavába vágva meséltek.
-          József még él!
-          Ő Egyiptom ura, a fáraó után!
-          Ő küldte ezeket a szekereket és ajándékokat neked!
-          Azt akarja, hogy szedd össze mindenedet és költözzünk hozzá!
-          Még öt évig tart majd az éhség!
-          Itt van Benjamin is meg Simeon is
Szegény Jákob azt sem tudta, merre fordítsa a fejét. Szíve elalélt, amikor megtudta, tényleg él József. A fiúk minden gonosztettüket lehorgasztott fejjel bevallották. Jákob nem tudta, mit tegyen. Azonban fiai sürgették. Apám, szedjünk össze mindent, és költözzünk Egyiptomba.
Végül Jákob és egész családja készen állt a hosszú utazásra és a nagy találkozásra – Józseffel. Hetvenen indultak el minden vagyonukkal, feleségeikkel, gyermekeikkel együtt. Gósen földjére érkeztek. Ide jött eléjük József. Mindannyiuknak hatalmas élmény volt a találkozás. József a fáraó útmutatása szerint letelepítette őket ezen a földön, ahol aztán nemcsak a hét szűk esztendő végéig, hanem mintegy négyszáz évig éltek.
Itt halt meg Jákob, később József is. Gyermekeik, unokáik aztán Isten áldottai voltak ezen a földön. Szaporodtak, sokasodtak és az Úr volt velük.
Ezzel a történettel ér véget Mózes első könyve. Megfigyelhettük Isten tervét, ahogy lépésről lépésre megvalósította azt, mintha csak egy mozaikokból egy hatalmas kép állna össze.
A Te helyed is megvan ebben az isteni tervben. Bár néha nem úgy alakulnak az események, ahogy azt mi elképzeljük, vagy látni szeretnénk. De hidd el, Isten tervében a legkisebb epizódnak is helye van. Bízz Benne! Ő a legjobbat tervezte el neked. Tedd bátran kezébe életedet,
Isten tenyerén

Életem ott van Isten tenyerén
Azért nem félek én, bármi fáj nekem,
Mosolyog a szemem.
Száz jajszó között is bízom vakon,
Hitem fel nem adom!
Rám törhet vadul ezer baj veszély,
Isten így szól: ne félj!
Miért is, mitől is félhetnék én:
Az Isten tenyerén?



2015. január 20., kedd

A meglepetés

József döbbenten nézett végig testvérein, akiket már hosszú évek óta nem látott. Mindegyik megváltozott. Idősebbek, gondterheltebbek, komolyabbak lettek. Őt nem ismerték fel, mert egyiptomi módon öltözködött, a haja, külseje teljesen azonos volt az egyiptomi miniszterek viseletével. Földig hajoltak előtte. Józsefnek azonnal eszébe jutottak álmai.
Könnyeivel küszködött. Ki kellett sietni, hogy végiggondolja a további lépéseket. Egy tervet dolgozott ki.  Visszatérve, keményen szólt hozzájuk. Kik vagytok? Honnan jöttetek? Biztosan kémek vagytok! Azok elmondták családjuk történetét. Tizenketten vagyunk, egyikünk eltűnt, a legkisebb meg otthon van apánkkal. József itta a szavakat. Többször ki kellett mennie könnyeit letörölni. Végül azt mondta nekik. Nem győztetek meg, hogy nem kémek vagytok-e. Ezért, hogy bebizonyítsátok, nem vagytok azok, egyikőtök itt marad nálam fogságban, a többiek menjenek haza, vigyetek gabonát, amennyi kell, majd hozzátok el legfiatalabb testvéreteket. Nélküle, ne kerüljetek szemem elé! Ők meg egymás között arról beszéltek, ugye, mekkora bajt okoztunk, amikor testvérünkkel, Józseffel olyan keményen bántunk. Most itt vagyunk, ki tudja mi lesz velünk? És hogy még Benjamint is el kell hoznunk, na, abba apánk belehalna! Nem gondolták, hogy József minden szavukat érti, hisz tolmács fordított köztük mindent. A miniszter megparancsolta szolgáinak, hogy töltsék meg ezeknek az embereknek a zsákjait gabonával, a zsákok szájába rakják vissza a pénzt, amit hoztak, és engedjék útjukra őket.
A testvérek hazaérve elmondtak mindent. Keményen beszélt velünk az az ember. Azt gondolta rólunk, hogy kémek vagyunk. Simeont fogságban tartja mindaddig, míg Benjaminnal együtt vissza nem megyünk. Meg a pénzünk is érintetlenül visszakerült zsákjaink szájába. Jákob megdöbbent. Mi lehet ez? Valami láthatatlan veszély leselkedik újból a családjára?
Az idő telt, a gabona fogyott. Ismét el kéne menni, vásárolni. De az a főember azt mondta, szemem elé ne kerüljetek legkisebb testvéretek nélkül. Jákob vívódott. Egyik fiát már elveszítette. Most a másikon van a sor? Mit tegyen? A szükség parancsolt. Fogyott a gabona, el kellett indulni. Fájó szívvel elengedte velük a legkisebbet is.
József már várta őket. Nos, hát megjöttetek? Azok földig hajoltak előtte. Látom, hoztátok magatokkal legfiatalabb testvéreteket is. Rendben. Ma nálam ebédeltek, adta ki a parancsot. Közben Simeont is előhozták a börtönből. Születésük szerinti sorrendben ültette le őket – ezen tátva maradt a szájuk –, majd megparancsolta a szolgáknak, hogy tálalják fel az ebédet, de Benjaminnak láthatóan nagyobb adagokat adjanak. Ő másik asztalnál evett, de minden beszédüket jól értette. Figyelte, vajon féltékenyek-e még. Ebéd végén aztán elbocsátotta őket. Pénzüket visszarakatta, ezen kívül Benjamin zsákjába tetette ezüst kupáját, amiből inni szokott. A testvérek minderről semmit sem tudtak. Útra bocsátották őket. Azonban még a város széléig sem értek, amikor futár érkezett és felelősségre vonta őket, miért lopták el a miniszter poharát? Ezek ledöbbentek. Még, hogy mi lopnánk? Nem! Nézd végig zsákjainkat, nem hoztunk el semmit, ami nem a miénk! A futár a legidősebb zsákjánál kezdte, és így ment a legfiatalabb felé. Végül Benjamin zsákjában megtalálta a poharat.
Hát, akkor te velem jössz vissza, az én uramhoz, a többiek elmehetnek! – mondta. Senki nem mozdult. Végül megbeszélték, és az egész karaván visszafordult. József előtt ismét földig hajoltak. Ő keményen beszélt velük. Hogy tehettétek ezt, hogy megloptatok engem? Akinél megtalálták a kupámat, az fogolyként itt marad, a többiek elmehetnek – mondta. Ekkor Júda előlépett és egy megható beszédet mondott el Józsefnek. Elmondta egész életüket, gonoszságukat, hogyan csapták be apjukat… Közben József befelé nyelte könnyeit.
Végül kiküldött mindenkit, és csak a testvéreivel maradt egyedül.
„Én vagyok József, a ti testvéretek, akit eladtatok az egyiptomi kereskedőknek! Él-e még az én apám?” A testvérek a döbbenettől nem jutottak szóhoz. Mindegyikük gondolatában végigpergett egész élete, s hogy mit tettek Józseffel. Ismét leborultak előtte. Ezután József – könnyeivel küszködve, szeretettel, megbocsátóan elbeszélgetett velük.
Micsoda fordulat! Eladták rabszolgának. Az elképzelhető legrosszabbat tették vele, de Isten még a legkuszább dolgokból is tud jó megoldást kihozni. Nem véletlenül került József Egyiptomba. Isten tervében a legapróbb részlet is benne volt.

Akkor hát miért aggódsz? Miért gondolod, hogy még az Isten sem figyel rád? Benne van életed legapróbb részlete is az ő hatalmas tervében. Tedd le gondjaidat, bánatodat, örömödet lábai elé. Ő megmutatja a megoldást pontosan akkor, amikor eljön az ideje. Csak légy türelmes! 

2015. január 19., hétfő

Börtönből a palotába

Teltek az évek. József továbbra is hűségesen végezte munkáját az elítéltek között. Szolgálatnak tekintette. Közben Isten is végezte a maga munkáját, amiről még most József mit sem tudott. A fáraó egy nagyon furcsa álmot álmodott. S ami még érdekesebb, hogy nem is egyet, hanem kettőt. Elmondta az udvari bölcseknek, akik értettek az álmok magyarázatához, de mindenki csak bambán állt, nem tudták, mit jelenthetnek a király álmai. Ekkor – váratlanul – megjelent a pohárnok és elmondta a fáraónak, hogy van a börtönben egy nagyon kedves fiatalember, aki ért az álmok értelmezéséhez. A király nem habozott. „Hozzátok elém azonnal azt az embert!” – adta ki a parancsot.
József nem értette miért van ez a nagy felhajtás. Meg kellett fürödnie, tiszta ruhát adtak rá, megborotválkozott és már ott is volt a hintó, ami a fáraó udvarába repítette. Jaj, de régen volt már szabad levegőn! A fáraó azonnal a tárgyra tért. Álmot láttam, és nem értem, sőt a bölcseim sem tudják megmagyarázni, de rólad azt hallottam, hogy képes vagy az álmok magyarázására. József szerényen válaszolt: Nem én, hanem az Isten, akinek a szolgálatában állok.
Az álom ez volt: Hét kövér tehén jött fel a Nílusból és legelészett. Aztán hét nagyon sovány tehén jött fel, és megették a soványak a kövéreket, de meg sem látszott rajtuk. A másik álom meg ez volt: Egy száron hét vastag, telt búzakalász fejlődött ki, utána előjött a földből hét aszott, száraz, kókadt búzakalász. A vékonyak lenyelték a telt búzakalászokat, és még csak meg sem látszott rajtuk. Mit jelenthet ez az álom?
József azt mondta. A két álom egy és ugyanaz. A hét kövér tehén és a hét telt gabonafej hét évet, hét bőségesen gazdag évet jelent. A hét sovány tehén és a hét száraz gabonafej is hét évet jelent, hét nagyon száraz és szűk esztendőt. Isten azt akarta a királlyal közölni, hogy most hét bő esztendő következik Egyiptomra, utána meg hét nagyon szűk év. Azt ajánlom – mondta József – hogy nyisson a fáraó gabonás tárházakat, és oda gyűjtsék be a fölösleget, amit majd a következő hét évben fel tudnak használni. Ez igen bölcs tanács volt.
A fáraó tanácskozásra vonult vissza minisztereivel, és közösen arra jutottak, hogy erre a feladatra Józsefnél nem találhatnának alkalmasabb embert. Így a fáraó után következett hatalomban és rangban. Ő lett a gazdasági miniszter. Hatalmas gabonás házakat építtetett és mindent betárolt, amit csak lehetett. S amikor elérkezett a hét szűk esztendő, megnyitotta ezeket a magtárakat és árulta a gabonát.
Az éhség nemcsak Egyiptomot sújtotta, hanem Kánaán földjét is. Jákob és fiai azon tanakodtak, hogy elmennek ők is gabonát vásárolni, hisz már csak nagyon kevés van a tárolóban. Így is tettek. Fogták a pénzt és tízen elindultak vásárolni. Egy egészen más világba csöppentek. Az otthoni nyugodt életvitelnek itt nyoma sem volt. Nyüzsgő piac, zsákokkal megrakott állatok, szekerek. Végül megtalálták a központi elosztót, ahol vásárolhattak. József – akinek a külseje is, de a neve is megváltozott, mióta a fáraó minisztere lett – többször is megdörzsölte szemét, hogy vajon jól lát-e! Ezek az ő testvérei? De a java még csak ezután következik.

Isten végig hűséges szolgájával volt. Potifár házában is, a börtönben is, és most a fáraó udvarában is. Az Ő bölcs tervében a legapróbb részletnek is fontos szerepe volt. Ne gondold, hogyha parkoló pályán van az életed, hogy rólad elfelejtkezett Istened. Ha elhagyatottnak érzed magadat, gondolj Józsefre. A java még hátra van.

2015. január 18., vasárnap

Az elkényeztetett fiúból rabszolga lesz

Nem sokkal később egy Egyiptomba tartó karavánt láttak feltűnni az úton. Összenéztek. Kimondatlan szavakból is értettek. Mi lenne, ha eladnánk annak a karavánnak? Megtették. A rabszolga kereskedők húsz ezüstöt adtak Józsefért.
Ahogy nem messze haladtak el édesapja táborától, könnyek gyűltek József szemében. De jó lenne, otthon lenni! Lassan haladtak, és közben volt ideje egész életét átgondolni. Eszébe jutottak a történetek. Apja, nagyapja, dédapja… Mennyi-mennyi ígéret! Isten hányszor megszólította, megáldotta őket. Aztán most itt van ő. Mi történt? Vége lett mindennek? Hova lettek az álmok? Én azt gondolom, József a párnapos út alatt felnőtté vált. Már nem az az elkényeztetett kis apuci kedvence, hanem éretten gondolkodó férfivá vált az egyiptomi út alatt.
Hamarosan egy nyüzsgő, zajos piacon találta magát. Ilyet aze
lőtt soha nem látott. Ez egy egészen más világ.  „Ki ad többet érte?” Hangzott a kereskedők kántálása. Egy egyiptomi főember – Potifár – odalépett hozzá, jól megnézte, megegyeztek az árban a kereskedővel, és hazavitte rabszolgának.
Ő, a fiú – szolga lett. De egy dolog nagyon hamar világossá vált Potifár előtt: Ezzel a szolgával Isten van. Minden munkája áldott. Bármihez nyúl, bárhova küldi, mindent okosan és bölcsen végez. Isten van vele. Egy idő után minden vagyona fölé rendelte. Ő lett a ház urának helyettese.
József nemcsak bölcs volt, hanem csinos is. Erre a ház úrnője figyelt fel. Szerette volna kicsit közelebbről megismerni ezt a fiút, hisz a férje olyan sokat van távol. Unatkozott. Gyere – unszolta – hálj velem! Hidd el, nem tudja meg senki! József megdöbbent. Fiatal és tapasztalatlan volt, de egyet megtanult: Istenhez kell fordulnia segítségért. „Te férjnél vagy! Hogyan követhetnék el ilyen gonoszságot Isten ellen?” De az asszony kitartó volt. József pedig elmenekült. Akkor a nő taktikát váltott. Kiabált, hogy gyertek, nézzétek mit akart velem tenni ez a rabszolga! Férjének is bepanaszolta. Férje azonnal megölhette volna Józsefet, de az Úr vele volt. Így börtönbe került.
Hamarosan itt is felfigyelt rá a börtönparancsnok. Mindenkihez kedves volt, segítőkész, és ott a börtönben is feljebb és feljebb emelkedett. Egyre több kisebb nagyobb megbízatást kapott.
Egy alkalommal a fáraó két szolgája került hűvösre. Mindkettő álmot látott. Miután József látta, milyen gondterheltek, vigasztalni próbálta őket. Mindketten elmondták neki, hogy milyen furcsa álmot láttak éjszaka. József – Isten segítségével mindegyik álmát elmagyarázta. A pohárnok három nap múlva visszakerül a posztjára. József egy különös kéréssel fordult hozzá: „Kérlek, ha majd visszakerülsz, szólj értem pár jó szót az udvarnál, mert nem követtem el semmilyen bűnt, hogy itt kellene lennem!” A pohárnok fogadkozott: Persze, hogy segítek neked, hisz jót tettél velem.
Azonban miután kikerült a börtönből teljesen elfeledkezett ígéretéről.
József a szerető, gondoskodó családból egyik pillanatról a másikra rabszolgának majd börtönbe került. Téged is érhetnek csalódások, bántások, de egyet ne felejts el, Józsefet nem Isten hagyta el, hanem az emberek. Téged sem hagy magadra Isten sohasem. Neki gondja van rád! Ismer! Tudja, ismeri szükségleteidet. S amikor a legnagyobb szükséged lesz rá, segíteni fog.


2015. január 17., szombat

A nagy család

Emlékszel még, mit mondott Isten Ábrahámnak, mielőtt Izsák megszületett? Azt mondta, hogy annyi lesz a gyermekei száma, mint égen a csillag. Ábrahámnak aztán megszületett a megígért fia, Izsák, tőle az ikrek, Ézsau és Jákob. Jákobnak született 11 fia és egy lánya – még Mezopotámiában, és amikor már majdnem visszaérkeztek az ígéret földjére, Bétel és Betlehem között az efratai úton – megszületett a 12. fiú, Benjamin. Sajnos ebbe a szülésbe belehalt az édesanyja, Ráhel. Szomorúan eltemették ott őt.
Tizenkét fiú és egy lány. A lányt Dinának hívták
Jákob gyermekeinek neve:
Lea fiai: Ruben – ő volt az elsőszülött, Simeon, Lévi, Júda, Izsakhár és Zebulon
Ráhel fiai: József és Benjamin
Ráhel szolgálójának, Bilhának fiai: Dán és Naftali
Lea szolgálójának, Zilpának fiai: Gád és Áser
Tizenkét fiú, tizenkét jellem. Sajnos Jákob is beleesett abba a hibába, amibe az ő szülei, hogy az összes gyermeke közül egyet kiválasztott és azt mindegyiknél jobban szerette.  Sajnos, nem jutott eszébe, mennyi szenvedést okozott a saját édesapja azzal, hogy Ézsaut, édesanyja meg őt szerette jobban. Nem tanult belőle, hogy mennyi keserűséget okozhat azzal, ha van a gyerekek között egy kiválasztott. Hát, az ő családjában ez a kiválasztott, József lett, aki Jákob idős korában született.
József érdekes fiú volt. Testvérei mind idősebbek voltak nála, és ő híreket, rossz híreket vitt haza róluk, az édesapjának, Jákobnak. Apja egy nagyon szép cifra ruhát készíttetett neki. Ez is ingerelte a többi fiút. Hát még, amikor József elmesélte, mit álmodott! Azt álmodtam – mondta, hogy arattunk a mezőn, és kévéket kötöttünk. Az én kévém egyenes volt, a tiétek meg meghajolt az én kévém előtt. Hát ezzel az álommal egyáltalán nem munkálta a közeledést a testvéreivel. sőt!
Később egy másik álmát is elbeszélte. A nap, a hold és tizenegy csillag meghajolt előttem – mondta. Ez aztán végképp betette a kaput. Mi az, talán király akarsz lenni? Meg apád és anyád is meghajol előtted? No, menj már! Már ránézni sem bírtak.
Egy alkalommal a testvérek messze vidéken legeltették a bárányokat. Jákob szólította Józsefet, menj el fiam, vigyél nekik egy kis ennivalót és hozz hírt felőlük. József elindult. Hosszú, fárasztó volt az út, míg végül a távolban meglátta testvéreit. De jó, hogy találkozunk, gondolta. Azonban a testvérek egyáltalán nem így gondoltak rá. „Ni csak, ott jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg őt, aztán lássuk, mi lesz az álmaiból!” – mondták. Ruben megszólalt: Ne öljük meg, hanem dobjuk bele ebbe a mély kútba. Magában arra gondolt, majd később kimenti onnan. József mit sem sejtve megérkezett. Elvették tőle az ételt, amit hozott, aztán letépték róla a cifra ruhát, majd a kútba dobták. Ezután leültek, hogy megegyék, amit otthonról hozott nekik.
József megdöbbent, sírt, zokogott, az életéért rimánkodott, de senki nem törődött vele. Végre, most megkaptad, ami járt neked. Nesze, te álomlátó, te cifraruhás!
Lehetnek kegyetlenek az emberek, de Isten soha nem feledkezik meg rólad, ahogy Józsefről sem feledkezett meg.


2015. január 16., péntek

Csalóból győző

Bántotta, amiért nem ő lett az elsőszülött. Csellel megszerezte magának. Aztán becsapta bátyját, Ézsaut, hazudott édesapjának, Izsáknak, anyuci kedvence volt, de nem sok öröme telt benne. Hét évig keményen dolgozott a kedves lányért, akit feleségül szeretett volna venni. Becsapták. A nővérét adták neki feleségül, akit nem is szeretett. Újabb hét év Ráhelért. Végre úgy tűnik, minden sínen van, haza kéne menni atyái földjére, hisz Isten adott neki egy ígéretet, hogy az az övé, és az ő gyermekeié lesz. De még van egy elintézetlen ügye. A bátyja. Hogyan kerülhetne a szeme elé. Éjszakákon át terveken gondolkozott. Mit tegyen? Mi lesz ha…?
Végül kupaktanácsot tartott két feleségével. Induljunk haza – bátorították. Jákob összeszedte mindenét, ami az övé volt, állatait, amikért megdolgozott, feleségeit, gyermekeit, és a hatalmas menet elindult hazafelé. Mezopotámiából Kánaán irányába, Bételen át.
Mivel apósa többször is becsapta a 21 év alatt, úgy gondolta, búcsú nélkül, titokban távoznak. Hát aztán ebből adódott az első bonyodalom. Isten átsegítette őket ezen, elbúcsúztak az utánuk jövő rokonságtól, majd folytatták útjukat. Azonban Jákob lelkére napról napra jobban ránehezedett az Ézsauval való találkozás gondolata, úgy is mondhatnám, réme. Ezt csak tovább fokozta a hír, hogy már el is indult elébe Ézsau, és négyszáz férfi van vele. Mi lesz, ha megöl engem vagy az ártatlan gyermekeket, vagy a szolgáimat? Mi lesz, ha…? Már aludni sem tudott. Egyik reggel aztán „Jákobos” manőverbe kezdett. Ajándékokat küldött maga előtt Ézsaunak – bűnbánata jeléül, aztán két részre osztotta vagyonát, csapatát, gondolva, ha az egyiket elpusztítja, a másik még talán megmarad. Sajnos azonban ezektől az ötletektől sem lett nyugodtabb. Az a „valami”, az a lerendezetlen több évtizedes dolog erősen mardosta ott belül. Attól kéne megszabadulni. De hát hogyan?
Elérkeztek a Jabbok folyó völgyébe. Ez a Jordán egyik mellékfolyója. Itt átköltöztette az egész népet a folyón, ő meg ottmaradt a túlsó parton.  Az egész éjszakát az Istenhez való imában töltötte. Gondolhatod, milyen ima szállhatott fel onnan a völgyből!  Egész életének összes csalása, bűne lepergett előtte. De Isten ígéretei is. Tusakodott, küzdött. Egy angyal jelent meg, akit Isten küldött. Ő megérintette Jákob csípőjét, és megáldotta őt. Ezentúl nem Jákob lesz a neved, mondta – ami azt jelenti, hogy csaló, hanem Izrael! Ennek az a jelentése, hogy győző. Küzdöttél Istennel és emberekkel – és győztél!
Jákob sántikálva, de lelkében megnyugodva csatlakozott reggel a családjához. Isten megbocsátott neki. Elvette bűnterhét. Valahol belülről érezte, hogy Ézsau is meg fog bocsátani. Nem kell tovább manipulálnia az eseményeket. Csupán Istenre bízni. Elég volt a maga akaratából, hogy majd ő megold mindent. Rájött, hogy csak elhibázni tudja. Elengedte. Átadta Istennek. Így lett a csalóból győző.
S valóban – Isten előrement. Meglágyította Ézsau szívét, és ő megbocsátott. Igaz testvérként köszöntötték egymást.

Lehet, hogy Te is kissé erős akaratú vagy. Mindent szeretnél kézben tartani, magad megoldani. Aztán rájössz, hogy kegyetlenül össze tudod kuszálni a dolgokat. Engedd el! Add át Istennek a vezetést. Hidd el, győzni csak Vele tudsz. Egyedül nem megy!

2015. január 15., csütörtök

A csalót becsapják

Hát, nem sikerült valami fényesen az elsőszülöttségi jog megszerzésének akciója. Nem lett vele boldog sem Jákob, sem az anyukája, Ézsau meg csak azért is betartott a szüleinek; pogány lányokat vett feleségül, szülei nagy szomorúságára.
Igaz, hogy nagyon csúnya dolog történt, de Isten a legkuszább szálakat is kész kiigazítani, ha mi is akarjuk. Jákobnak el kellett menekülnie otthonról Ézsau haragja elől. Azonban Isten biztosította őt megbocsátásáról. Álmában egy égig érő létrát látott, amin angyalok jöttek le, és mentek föl. A létra tetején maga az Úr állt és azt mondta Jákobnak: Ezt a földet, amin most fekszel, neked és a te gyermekeidnek adom, és áldott leszel. Jákob hálás volt a megbocsátásért, ezért egy oltárt épített ott és a helyet elnevezte Bételnek. Megkönnyebbülve, megnyugodva folytatta útját tovább. Elérkezett a nagybátyja (édesanyja testvérének) Lábánnak házához. Miután szeretettel és örömmel köszöntötték egymást, Jákob elszegődött nagybátyjához állatokat gondozni.
De sokszor gondolt haza – édesanyjára, elhagyott barátaira, no meg a bűne is nagyon gyakran eszébe jutott, hogyan csapta be édesapját. Egyedül érezte magát. Még jó, hogy volt Lábánnak két lánya, velük jól el tudott beszélgetni. Különösen Ráhel tetszett meg neki. Kedves is, okos is volt, szeretett a környezetében lenni.
Egy napon magához hívatta őt Lábán. Fiam! Látom, hogy az Úr veled van mindenben, amit teszel. Nem szeretnélek kihasználni, hogy ingyen dolgozz nálam. Beszéljük meg a béredet. Jákob talán egyetlen percig sem gondolkozott, készen volt a felelet. Szolgállak téged a te kisebbik lányodért, Ráhelért hét évig és kérlek, add őt nekem feleségül. Megegyeztünk – mondta Lábán. S mivel annyira szerették egymást csak pár napnak tűnt számára az a hét év. Végre elérkezett a nap. A kor szokása szerint az apa vezette a vőlegény sátorához a menyasszonyt, elbúcsúzott tőle, a vőlegény bevitte sátrába, és ettől fogva férj és feleségként tekintettek rájuk. Így is történt, csakhogy reggel, amikor kivilágosodott – látta Jákob, hogy csúnyán becsapták. Nem Ráhelt hozták a sátrába, hanem a nővérét, Leát. S amikor ezt számon kérte apósától, ő cinikusan csak annyit mondott, nem szokás nálunk, hogy a fiatalabb lányt vigyék el előbb a háztól. Dolgozz most Ráhelért hét évig, aztán őt is megkapod. Nem volt, mit tenni, Jákob szorgalmasan dolgozott újabb hét évig apósa farmján, mert nagyon vágyott arra, hogy Ráhel a felesége legyen. Végül ennek is eljött az ideje. Megkapta őt is. Aztán még hét évet dolgozott apósánál, ezt már azért tette, hogy ne üres kézzel menjenek majd haza. Közben Isten gyermekekkel is megáldotta őket. 11 fiuk született.
Hányszor gondolkodhatott Jákob az életén? Becsaptam Ézsaut, becsaptam apámat, engem is becsaptak. Csaló vagyok. Vajon Isten megbocsát? Hisz ígéretet adott, amikor ott azon a kövön feküdtem Bételben. Vajon mi lesz velem? Hogyan alakul az életem?

Jó, ha te is néha számot vetsz azzal, amit elhibáztál, ha felsorolod bukásaidat, de soha ne felejtsd el, Isten nem gyönyörködik az elesésben. Ő szeretne felemelni. Jákob sem maradt sokáig bizonytalanságban. Amit Isten megígért, azt be is váltotta. Egészen közel volt most már a győzelemhez.

2015. január 14., szerda

Az ikrek

Izsák és Rebeka nagyon boldog házaspár volt. Kedvesek voltak egymáshoz is, a szolgáikhoz is, jó volt a közelükben lenni. Sokszor elmondta Izsák a feleségének a születése körüli ígéreteket, de beszélgetésük csúcspontja a Mória hegyén történt áldozat volt. Rebeka tudta, hogy férje, Isten különleges gyermeke, és azt is tudta, hogy az ő gyermekei is benne vannak Isten tervében. Azonban nagyon sokáig hiába vártak kisbabára, csak nem akart születni. Könyörögtek az Úrhoz, és végre, nagy örömükre Isten megáldotta őket, Rebeka várandós lett, és ami még csodásabb, ikreket várt. Milyen boldogok voltak, amikor megszülettek. Az elsőszülöt
t az Ézsaú, a második kisfiú a Jákób nevet kapta. Ahogy nőttek, egyre jobban különbözött a jellemük. Ézsaú szerette a vadászatot. Állandóan pörgött, vidám volt, bátor, az apukája nagyon büszke volt rá. Jákób szerény, visszahúzódó. Szeretett a bárányok között dolgozni, ápolta, etette őket, gondoskodott róluk. Ő inkább anyuka kedvence volt. Jákób sokat imádkozott. Mindig azon járt az esze, miért is nem ő lett az elsőszülött, mert akkor mennyivel több lelki áldásban lenne része. Ugyanis az elsőszülöttségi jog dupla lelki és fizikai áldással járt.
Egy alkalommal Ézsaú fáradtan, izzadtan, éhesen tért haza a vadászatból. Beleszippantott a levegőbe és valami nagyon finom illatot érzett. Jákób éppen lencsefőzeléket készített. „Éhen halok – mondta – adnál nekem egy tál ételt, most rögtön?” Jákób egyetlen pillanat alatt kimondta, ami éppen akkor is a szívében volt: „Persze, adok neked ételt, ha itt és most eladod nekem az elsőszülöttségi jogodat!” Ézsaú nem gondolkodott. „Persze, legyen a tiéd! Esküszöm, nekem semmi szükségem nincs rá! Add ide hamar azt az ételt!” Így vetette meg Ézsaú az elsőszülöttségi jogát, és eladta azt egy tál lencséért.
Most már csak azon töprengett Jákób, hogy a gyakorlatban is hogyan tudná azt megszerezni. Nem kellett túl sokat várnia az alkalomra. Izsák magához hívatta Ézsaút, és azt mondta: Menj fiam, vadássz nekem, készítsd el a vadat kedvem szerint, szeretném az én áldásomat elmondani neked, mint elsőszülött gyermekemnek. Rebeka hallgatózott és akcióba kezdett. Amikor elment Ézsaú vadászni, fogott egy kisbárányt, a bőrével betakarta Jákób kezét és nyakát, elkészítette az ételt, és beküldte kisebbik fiát, hogy add oda apádnak az ételt, hogy áldjon meg téged, mintha te lennél Ézsaú. Jákób elsőször vonakodott, de végül mégiscsak belement a dologba. Mivel Izsák már vak volt ekkor, becsapta apját, és ő kapta meg az elsőszülöttnek járó áldást. Amikor később Ézsaú megérkezett, megdöbbent az események hallatán.
Tudod, Isten terve akkor is megvalósult volna, ha nem segít be Rebeka és Jákób. De ez az emberi beleavatkozás egy lavinát indított el. A testvérek közti feszültséget.

Hidd el, Isten a legjobban tudja, mikor, kinek, mire van szüksége, és pontosan akkor fog cselekedni, amikor erre elérkezik az idő. Kár, hogy elfelejtette Izsák is, Rebeka is meg Jákób is azokat a nagy tapasztalatokat, amiket adott az Úr Ábrahámnak is meg Izsáknak is. Azonban a negatív dolgokból is le lehet vonni a tanulságot.

2015. január 13., kedd

Különös lánykérés

Izsák soha nem felejtette el a Mória hegyén történt áldozatbemutatást. Mélyen átérezte apja szomorúságát, aggodalmát, de megfigyelte Istenbe vetett bizalmát is. Látta, hogy Ábrahám akkor is engedelmeskedik, ha nem ért mindent pontosan. Ez mélyen belevésődött Izsák szívébe. Biztos sokszor gondolta, hogy – én is olyan szeretnék lenni, mint az apám.
Ábrahám – mivel istenfélő volt, szerette volna Izsák jövőjét biztos alapra állítani. És hát ehhez hozzátartozik egy jó feleség, aki felemelni is, de elnyomni is képes. Ő az előbbit szerette volna, ezért elküldte szolgáját rokonaihoz, hogy ott keressen egy hozzáillő segítőtársat fia számára, semmiképpen ne a pogány kánaániak közül, ahol épp akkor laktak.
Az öreg szolga elindult. Rengeteg értékes ajándékkal rakta meg a tevéket, és egész úton folyton imádkozott.
„Ó, Uram, te tudod, hogy milyen nagy ez a feladat. Kérlek, hozd elém azt a lányt, akit te Izsáknak szántál. Segíts, hogy megismerjem.  Adj egy jelt nekem, hogy biztosan tudjam, hogy ő az!”
Isten meghallgatta hűséges szolgája kérését. Amikor odaért Mezopotámiába, Náhor városába, már esteledett. A szolga egy érdekes jelet kért az Úrtól. Talán így imádkozott: „Uram, most jönnek ki majd a lányok, hogy megitassák a jószágot. Kérlek, legyen az a jel, hogy amelyik lánytól kérek vizet, mert, hogy szomjas vagyok, ő mondja azt, hogy igyál te is, meg a tevéidnek is adok. Pontosan ezt mondja, Uram!” És a szolga várt. Jöttek is itatni a lányok, köztük egy különösen jó alakú, ragyogó szemű lány. A szolga szíve megdobbant. Odament hozzá, és előadta kérését. A lány azonnal letette korsóját, és azt mondta: Igyál te is, meg a tevéidnek is adok. A szolga elámult. „Ki vagy te, szép leányzó?” Bemutatkozott. „Rebekának hívnak”. S miután elmondta kinek a lánya, kiderült, hogy Ábrahám tágabb családjához tartozik.
Rebeka hazasietett és bátyja kiment, hogy meghívja éjszakára ezt a kedves idegent. A szolga boldog volt. Még vacsora előtt részletesen elmondta megbízatását, és hogy milyen jelet kért az Úrtól. A család elámult. „Az Úrtól van ez a dolog!” – mondta a lány apja, Bétuél, és a bátyja Lábán. A szolga legszívesebben most azonnal visszafordult volna, de marasztalták éjszakára. Reggel aztán Rebekától is megkérdezték: „Szeretnél-e elmenni ezzel az emberrel, hogy Izsák felesége légy?” A lány igen-t mondott.
Amikor aztán Izsák találkozott vele, elámult szépségén. Feleségül vette, és nagyon nagyon boldogok voltak. Tudta, és hitte, hogy Isten rendelte őket egymásnak. Bízott abban, ha lesznek is nehézségek, Isten segítségével azok megoldhatók.

Te is megtapasztalhatod, hogy a világon a legjobb az, amit Isten tervez számodra. Ne aggódj, Ő csak jót akar neked. Bízz benne!

2015. január 12., hétfő

Izsák vagy bárány?

Emlékszel még arra, hogy Isten egy borzasztó üzenettel kereste fel egyik éjszaka Ábrahámot? Az üzenet így szólt: „Ábrahám! Vedd a te fiadat, a te egyetlenedet, Izsákot, és menj fel egy hegyre, amit majd mutatok neked, és ott áldozd föl nekem őt!” Ábrahámot kiverte a hideg veríték. Millió kérdés tolult az agyába.
Tudod ugye, hogy Ábrahám bízott Istenben és tudta, hogy bármi történik, az a javára fog válni! De azért azt is megmondom, hogy nem mert a feleségének szólni a parancsról, mert tudta, az anyai szív biztosan nem engedné el erre az útra a fiút. Ábrahám csendben összepakolt. Kés, tűz, fa, gyújtós. Felébresztette a szolgákat, végül Izsákot. Még nagyon kora volt. Alig lehetett látni a pirkadat első jeleit a keleti égbolton. A menet lassan haladt a kijelölt irányba. Három napon át mentek, mikor végre látni lehetett az áldozat helyét, Mória hegyét. Itt Ábrahám átrendezte a csoportot. A szolgáknak azt mondta, várjatok itt, míg visszajövünk, ő meg elindult a fiúval és az áldozati eszközökkel a hegyre. Szó nélkül haladtak fölfelé. Izsák végül nem bírta tovább és megkérdezte: Apám! Itt van a kés, a fa meg a tűz, de hol van az áldozati bárány? Az apa titokban már várta ezt a kérdést. Összeszedte minden erejét, és azt válaszolta: Fiam! Isten majd gondoskodni fog róla.
Fölértek a kijelölt helyre. Elkészítették az oltárt, megvan a fa, a tűz. És akkor Ábrahám magához hívta fiát, és elmondta, milyen csoda folytán kapták őt az Úrtól, hogy mennyit vártak rá, és milyen mérhetetlen módon szeretik, de most Isten egy parancsot adott. Azt mondta fiam, hogy téged, az én drága fiamat kell feláldoznom ezen az oltáron. A fiú szemében rémület tükröződött. El is szaladhatott volna, hisz apja idős is, gyenge is, de ő is megtanulta eddigi élete során az engedelmességet. Miután elbúcsúztak, hagyta, hogy apja megkötözze, feltette az oltárra. Szíve a torkában kalimpált. Behunyta a szemét, mialatt apja vette a kést. És várt. Ekkor egy mennydörgés szerű hang nevén szólította apját, és ezt mondta:  „Ábrahám! Ábrahám! Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt! Mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél fiadnak, a te egyetlenegyednek énérettem.Akkor fölemelte Ábrahám a szemét, és látta, hogy a háta mögött egy kos akadt meg szarvánál fogva a bozótban. Odament, elhozta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett. És Ábrahám azt a helyet Jahve-jirének nevezte el. Azért mondják ma is: Az ÚR hegyén a gondviselés.
Párezer évvel később megismétlődött ez a történet. Az Atya az ő egyszülött fiát adta áldozatul a világért, hogy mindazok, akik majd hisznek benne, el ne vesszenek, hanem örök éltük legyen. Csakhogy Izsák esetében volt egy helyettes, aki meghalt helyette. Ez volt a bárány. De az igazi „Bárány” – Jézus Krisztus helyett senki nem végezhette volna el ezt a hatalmas nagy áldozatot. Ha jól végiggondolod, Ábrahám esete egy szimbolikus esemény volt. Azt próbálta vele Isten megértetni velünk, milyen iszonyú súlya van a bűnnek, amiért valakinek meg kell halnia.



2015. január 11., vasárnap

Izsák

Egy alkalommal Ábrahám hűsölt a sátra előtti nagy fa alatt. Igen meleg volt. Három idegen tűnt fel az úton. Ábrahám eléjük ment és behívta őket otthonába. Gyertek, pihenjetek meg egy kicsit. A szolgáknak is szólt, hogy készítsenek hamar a vendégeknek finom ennivalót. Amíg az étel készült, elbeszélgettek ezek a férfiak Ábrahámmal. Újból elmondták, hogy igen, Sárának és neki egy év múlva kisfiuk születik. Ábrahám megdöbbent. Rájött, hogy angyalokkal beszélget, akiket maga Isten küldött, hogy megerősítse ígéretét Izsák születése felől. Nehéz volt elhinni, de amit Isten mond, az, ha hihetetlen is, megtörténik.
Aztán még másról is beszélgettek. A férfiak, akikről már tudjuk, hogy angyalok, elmondták azt is Ábrahámnak, hogy mivel Szodoma város gonoszsága az égig ér, Isten kénytelen a várost és környékét kénköves tűzzel elpusztítani. Ábrahámnak azonnal eszébe jutott unokaöccse, Lót, meg a családja. És elkezdett alkudozni. Mi van, ha mondjuk, van a városban 50 igaz ember. Akkor is elpusztítod Szodomát? Kérdezte. Az angyal így válaszolt: Ha van ott 50 igaz ember, akkor nem pusztítom el. Ábrahám tovább gondolkodott. Mi van, ha 45 van? Az angyal válasza: ha találunk ott 45 igaz embert, nem pusztítja el Isten Szodomát. Ábrahám tovább alkudozott. És ha 40, ha 30, ha 20, ha 10 igaz ember van ott? Az angyal biztosította, hogy még tíz emberért is megkegyelmez a városnak. Ábrahám megnyugodott. Azonban sajnos még tíz igaz ember sem volt a városban, így az angyalok kimentették Lótot a feleségével és a lányaival a városból. Sajnos az asszony szíve a városban maradt, sóvárogva nézett vissza, így ő sóbálvánnyá változott. Isten elpusztította Szodomát és Gomorát, de ígérete szerint, megmentette Lótot.
Eközben Isten, ahogy megígérte, egy kisfiúval ajándékozta meg Ábrahámot és Sárát. Megdöbbentő. Sára elmúlt 90 éves, Ábrahám meg 100. Nagyon boldogok voltak, és az Izsák nevet adták a fiúnak. Végre beteljesedett Isten ígérete. Most már el tudta képzelni Ábrahám, hogy utódainak száma annyi lesz majd, mint a tenger partján a homok. Szívük legmélyebb szeretetével szerették az idős korukban kapott ajándékot.
Azonban Isten egy borzasztó üzenettel kereste fel egyik éjszaka Ábrahámot. Az üzenet így szólt: „Ábrahám! Vedd a te fiadat, a te egyetlenedet, Izsákot, és menj fel egy hegyre, amit majd mutatok neked, és ott áldozd föl nekem őt!” Ábrahámot kiverte a hideg veríték. Millió kérdés tolult az agyába.
Azonban azt már megtanulta, hogy minden áron engedelmeskedni fog Istennek. Most is ezt tette. S hogy mi történt ezután? Elmondom neked legközelebb.


2015. január 10., szombat

Ábrahám

Ugye, emlékszel, hogy Noé megmenekült a bárkában, feleségével, három fiával és azok feleségeivel. Noé fiai: Sém, Kám és Jáfet. Noé leszármazottja volt Sém ágán Ábrahám.
Ábrahám igaz, istenfélő becsületes ember volt, nagyon szerette a jó Istent és az Úr is szerette őt. Már 75 éves volt, amikor egy alkalommal megszólította őt az Úr, és azt mondta:
- Menj el erről a földről, Háránból, egy másik helyre, amit majd mutatok neked.
Bár nem egészen tudta Ábrahám, hova szeretné őt Isten vezetni, de engedelmes volt, magához vette a feleségét, Sárát, meg Lótot az unokaöccsét, meg minden jószágát, vagyonát, és elindult arra, amerre az Úr mutatta neki az utat. Útközben többször oltárt épített, hogy kifejezze háláját, szeretetét Isten felé. Egyiptomig jutottak. Ott egy rövid időre letelepedtek, de aztán tovább vándoroltak, eljutottak Bételig. Közben az állatállományuk szaporodott. Egy alkalommal magához hívta Ábrahám Lótot, és azt mondta neki. Nézz körül fiam, látod milyen sok a jószágunk, váljunk kétfelé. Ha te egyik irányba mész, én a másikba megyek. Lót szétnézett, és a látszólag jobbik részt választotta, a Jordán völgyét egészen Szodomáig. Bár Ábrahám volt az idősebb, jogában állt volna választani, de önzetlenül átengedte ezt a lehetőséget unokaöccsének, Lótnak. Így aztán szétváltak útjaik.
Ezután az Úr megáldotta Ábrahámot. Azt mondta neki, hogy ez a föld, ameddig a szem ellát a tiéd, és utódaié lesz. Utódaid száma meg annyi lesz, mint tengerparton a homok. Újból hálaoltárt épített Ábrahám az Úrnak. Ábrahámot nagyon szerették a környéken. Mindenütt szívesen fogadták. A szolgái is örömmel végezték munkájukat. Csupán egy baj volt. Az idő telt, egyre idősebbek lettek, és még mindig nem született gyermekük, holott Isten többször is megígérte Ábrahámnak, hogy fia lesz. De hát hogyan? Sára is, én is idősek vagyunk már! Ez szinte lehetetlen! – gondolta. De az Úr újra és újra megerősítette ígéretét, hogy fiuk fog születni.

Talán az egyik szolgálólány fog Sára helyett nekem gyereket szülni? – gondolkodott. Született is így egy fia, Ismael, de nem ő volt az, akit Isten Ábrahámnak ígért. Az Úr azt mondta, hogy Sárától fog fia születni. Igen ám, de ekkor Ábrahám 99 éves volt, Sára meg 90. Mi lesz ebből? Egyre izgalmasabb! De hát ugye Istennél nincs lehetetlen.

2015. január 8., csütörtök

Égig érő torony

Emlékszel még? Az özönvíz végén Isten szövetséget kötött az emberrel, hogy soha többé nem fogja vízzel elpusztítani a földet. Mit gondolsz, elhitték ezt az emberek? Á, dehogy! Mint ahogy korábban azt sem hitték el, amit 120 éven át Noé mondott, hogy térjenek meg, mert Isten özönvízzel fogja elpusztítani a földet. Akkor sem és most sem vették komolyan azt, amit Isten mondott. Így aztán, gondoltak egy nagyot, hogy túljárnak Isten gondolkodásán, és egy akkora nagy tornyot építenek, aminek a teteje az eget éri. Összebeszéltek, megtervezték a munkát, és elkezdték az építkezést. Én hiszem, hogy akkor igen nagy tudású emberek éltek a földön, és hát ha nem is égig érőt, de nagyon-nagyon magas tornyot tudtak volna építeni, amiben mindenki – legalábbis egy ideig mindenki elfért volna. Csakhogy Istennek nem ez volt a szándéka. Emlékszel még, mit mondott az első emberpárnak? Szaporodjatok, és töltsétek be a földet, és nem azt mondta, hogy mindannyian egy hatalmas toronyházban lakjatok. Így hát Isten közbelépett. Összezavarta a nyelvüket.
Képzeld el, hogy épült ez a hatalmas épület, fel van állványozva, és lekiált az egyik ember: Küldjetek fel egy vödör maltert. A lenti felkiált: Was willst du? (Mit akarsz? német) Amaz visszakiált: What do you say? I do not understand ! (Mit mondasz? Nem értem angol) Je ne comprends pas! (Francia) No entiendo! (Spanyol)!
Abszolút káosz! Össze-vissza kiabáltak. Összevesztek. Nem értették egymást. Dühösek voltak. Egymásnak estek. Tehetetlenek voltak. Kénytelenek voltak abbahagyni a torony építését.
Ezután szétszéledtek a föld színén. Megkeresték azokat, akik megértették őket, és így kisebb csoportokban elindultak, letelepedtek. Így alakultak ki a nyelvek.
Van egy jó hírem! Bábel a zűrzavar, a nyelvek összekeveredésének jelképe. De eljön hamarosan az az idő, amikor majd mindannyian egy nyelvet beszélünk, és megértjük egymást. Jézus hamarosan visszajön, és akkor tökéletes rend lesz a káoszból, a zűrzavarból. Én nem tudom, hogy milyen nyelvet fogunk majd akkor beszélni, de az biztos, hogy mindannyian megértjük egymást. Én már várom ezt az időt!
 
 
 


2015. január 7., szerda

Az özönvíz

A bárka napról-napra hatalmasabb lett. Az emberek csak ámultak és bámultak. Segítettek is az építkezésben. De Noét kigúnyolták. „Te tényleg azt hiszed, hogy itt esni fog az eső? Olyan még soha nem volt és nem is lesz!” – mondogatták. Noé tovább kérlelte őket, hogy térjenek meg bűnös útjaikról, de senki nem hallgatott rá. Aztán egy napon, amikor már minden a helyén volt, bekészítették a hosszú időre való élelmiszert az állatoknak is meg az embereknek is, az ivóvizes hordókat is megtöltötték és a kamrába rakták – megdöbbentő esemény történt. A bárka ajtaja előtt egy rámpa volt, ami a földről egészen az ajtóig ért. És egyszer csak megjelentek az állatok és elindultak fölfelé ezen a rámpán. Két ló, két elefánt, két oroszlán, egy hímnemű és egy nőnemű. Épek, egészségesek, szelídek. Aztán jött a zsiráf a párjával, meg az orrszarvú. Nem tudnám felsorolni az összeset. Aztán voltak olyanok is, amikből hét pár jött fel a bárkába. Mint például a bárány, a tehén, az őzike, a kecske. Azokból az állatokból ment fel hét-hét, amiket Isten ehetőknek nevezett. Később jöttek a madarak is. A pici kolibritől az óriás sasig, itt is párban érkeztek, kivéve azok, amikről Isten úgy rendelkezett, hogy heten-heten jöjjenek a bárkába. Nem kellett terelgetni őket, mindegyik tudta a helyét, mintha csak egy láthatatlan kéz vezette volna őket a karámba.
Minden lassan elpihent. Az utolsó állat is megtalálta a helyét. Noé és családja hálát adott Istennek a mai napon történt csodáért, aztán aludni tértek. Ezalatt egy láthatatlan kéz becsukta az ajtót. Egészen eddig bejöhettek volna az emberek a bárkába, de mostantól kezdve nem volt több lehetőségük. Nagyon meglepődtek azon, hogy maga Isten zárta be a bárka ajtaját. Azon kezdtek el gondolkodni, vajon nem kellett volna mégis bemenniük? Első nap nagyon feszültek voltak emiatt. Várták, hogy mi történik ezután. De nem történt semmi. Másnap se. Harmadnap sem. Ekkorra már elmúlt a félelmük és kezdtek bekiabálni Noénak: Mi van? Hát nem lesz eső? Hogyan érzed magadat azok között az állatok között? Nem lenne jobb neked is kijönni? Kint tágasabb! Gyere már, nem lesz itt semmi!” Biztos, hogy valami hasonlókat kezdtek mondogatni maguk között. Még a hatodik napon sem történt semmi.
Aztán hetedik nap reggel borzasztó dolog történt. Dörgött, villámlott, és eleredt az eső. Az emberek megdermedtek a félelem miatt. Eddig ilyet még soha nem láttak. Aztán a nagy mélységből feltörtek a vizek. Több méter magasra lövelltek, az ég csatornái is megnyíltak és lassan mindent elborított a víz. Félelmetes volt. Az emberek megpróbáltak a bárka ajtaján dörömbölni: Engedj be Noé, soha többé… de elnyomta hangjukat a mennydörgés. Meg különben sem tudta volna Noé kinyitni azt az ajtót, amit Isten maga zárt be.
Negyven nap és negyven éjjel esett. A legmagasabb dombok és hegyek is víz alá kerültek. Egyetlen ember és egyetlen állat sem menekült meg. Minden elveszett. 150 napig víz alatt volt az egész föld. Aztán nagyon lassan apadni kezdtek a vizek.

Végre kikötött a bárka az Ararát hegyén. Miután Noé többször is kiengedett egy-egy madarat, vajon talál-e már szárazföldet, végül az utolsó alkalommal egy kis olajágat hozott csőrében, ebből tudta, hogy megszáradt a föld. Miután kimentek a bárkából, Noé hálaoltárt épített az Úrnak, megköszönte, amit tett értük. Isten pedig egy szövetséget kötött az emberrel. Ennek jele volt a szivárvány. Ez emlékeztet az Istennel kötött szövetségre, aminek az a lényege, hogy soha többé nem pusztítja el Isten özönvízzel a földet.

2015. január 6., kedd

Noé

Ádám és Éva nagyon szomorú lett Ábel halála miatt. Nagyon hiányzott nekik Ábel ragaszkodása, kedvessége. Isten látta szomorúságukat, és egy aranyos kisfiúval ajándékozta meg őket. Neki a Séth nevet adták. Közben Kainnak is lettek gyermekei, Séth is megnősült, neki is születtek gyermekei, egyre többen és többen lettek. Azonban nem csak a gyerekek szaporodtak, hanem a bűn is. Sajnos már nagyon korán találkozhattunk engedetlenséggel, gyilkossággal, többnejűséggel. Isten szomorúan látta, hogy hova vezetett az első engedetlenség, amit Ádám és Éva követett el Édenben.
Tehát, az emberek sokasodtak és a bűn is sokasodott. Istent nagyon bántotta a rengeteg gonoszság, amit az emberek elkövettek. Elhatározta, hogy elpusztítja a gonosz embereket és csak azokat hagyja életben, akik ragaszkodnak hozzá. Séth nyolcadik leszármazottja volt Nóé. Őt választotta ki Isten arra, hogy tervét véghezvigye. Nóé istenfélő volt családjával együtt. Isten elmondta neki tervét. Készíts egy hatalmas bárkát, ami háromemeletes legyen, mert el akarom pusztítani a földet. Nóé megdöbbent, de mindent pontosan annak az utasításnak megfelelően végzett el, ahogyan Isten megparancsolta neki.
Mialatt fiaival építette a bárkát, szüntelen oktatta, kérlelte a népet. Térjetek meg! Hagyjátok el bűneiteket! Isten ítéletekkel látogat meg titeket, ha meg nem tértek! De az emberek csak kigúnyolták őt. Még hogy eső? Nem is tudjuk mi az! Minek ez a bárka? Szegény Nóé, biztosan megbolondult, mondogatták. Voltak a nép közül egyesek, akik hittek Nóénak, de a többség hatására, ők is inkább csúfolták, gúnyolták őt.

Nóé folytatta megkezdett munkáját, amit Isten adott neki. Nem tudta pontosan, hogy mi fog történni, de azt igen, hogy valami igen nagy esemény. Komolyan vette Isten szavát, és ez segítette át őt és családját abban, hogy megmeneküljenek a pusztulástól.

2015. január 5., hétfő

Kain és Ábel

Az első testvérpár
Ádám és Éva kívül került Édenen. Próbálták emlékeik alapján a lehető legszebben kialakítani új otthonukat. Még bennük volt Éden gyönyörű képe. Fákat ültettek, gondozták a virágokat, az állatokat, szóval kialakították életüket. Hamarosan Isten egy kisfiúval áldotta meg őket. Ó, de nagyon boldogok voltak. Nem győztek gyönyörködni benne, csodálták az új kis élet létrejöttét. Hamarosan megszületett a kistestvére is. A nagyobbik fiút Kainnak, a kisebbiket Ábelnak nevezték el. Nagyon különböző volt a két kisfiú. Ábel nagyon szerette az állatokat, különösen a kisbárányokat. Terelgette, őrizte azokat, gondoskodott róluk, ha bogáncs ment a bundájukba, gondosan kitisztította. Neveket adott kis állatainak, és minden szempontból nagyon kedves fiú volt. Kain, az idősebbik inkább a földet művelte. Virágokat ültetett, meg mindenféle ehető növényt, ő inkább a gyümölcsfákat gondozta. Sajnos ő elég hirtelen haragú volt, ha valami nem tetszett neki, azt azonnal kimondta vagy megtorolta.
Egy alkalommal Kain elhatározta, hogy áldozatot mutat be Istennek. Összegyűjtött egy halom szép zöldségfélét meg gyümölcsöt és az áldozati oltárra tette. Ábel is készített áldozatot. Kedvenc báránykái közül kiválasztott egy egyéves egészséges kis kost, és azt tette az áldozati oltárra. Isten az ő áldozatát elfogadta, Kainét meg nem. Vajon mi lehetett ennek az oka?
Emlékszel még arra az estére, amikor Jézus lejött Ádámhoz és Évához az Édenkertbe, de ők elbújtak, mert meztelenek voltak? Akkor ott Isten fogott egy aranyos kis bárányt, amit addig szerettek, dédelgettek, azt levágta, és abból készített ruhát nekik. Jézus elmondta, hogy a bárány kiontott vére arra utal, hogy valakinek meg kell halnia a bűn miatt. Azt is elmondta az első emberpárnak, hogyha áldozatot akarnak bemutatni Istennek, az egy ép, hím, egyesztendős bárány legyen.
Biztosan elmondták Isten parancsát a szülők Kainnak és Ábelnak. Ábel engedelmeskedett, de Kain úgy gondolta, Istennek a zöldségek és gyümölcsök is jók lesznek. Pedig ha kért volna a testvérétől egy bárányt, biztosan szívesen adott volna neki.
Így aztán Kain haragra gerjedt és megölte testvérét Ábelt, mivel Isten az öccse áldozatát elfogadta, az övét meg nem.

Látod, ilyen a bűn. Ádám és Éva miután engedetlenek lettek elbújtak, féltek Istentől, aztán egymásra mutogattak, hogy nem én, hanem a másik az oka, hogy bűnt követtünk el. Nem sokkal később aztán megint találkozunk az engedetlenséggel, Kain nem engedelmeskedett Isten parancsának, aztán dühös lett és végül gyilkos. Sátán azt mondta Évának, hogyha szakítasz a fáról, megtudod mi a jó, és mi a rossz. Hát most aztán megtudták! Milyen szomorúan gondolhattak vissza mindketten elkövetett bűnükre, hogy ilyen nagy bajba sodorták az egész teremtett világot!

2015. január 4., vasárnap

Búcsú az otthontól

Búcsú az otthontól
Jézus szomorúan nézett végig a reszkető, remegő ajkú fiatal páron. – Mit tettetek? Csak nem ettetek abból a gyümölcsből, amiről kértelek, hogy ne egyetek? És ekkor valami nagyon furcsa dolog történt. Ádám elkezdte vádolni Évát, Éva meg a kígyót, akit ugyebár az Isten teremtett, tehát, mintha csak azt mondták volna: Mindennek Te vagy az oka Isten, miért teremtettél kígyót? Nem saját magukba néztek, nem bánták meg, hogy engedetlenek voltak, hanem elkezdtek vádaskodni.
Látod, ilyen a bűn. Egymásra mutogatnak, vádolják egymást is meg a Teremtőt is. Ezt szerette volna megelőzni az Úr azzal, ha engedelmeskedik neki az első emberpár.
Ezután egy szomorú dolog történt. Isten kiűzte őket csodálatos otthonukból, nehogy még az élet fájáról is szakítsanak, ami aztán azt jelentené, hogy örökké élnének bűneikben. Kiűzte őket, és egy angyalokat állított a kert bejáratához.
Elmondta, mi is lesz bűnük következménye. A föld átkozott lesz. Gazt és bogáncsot fog teremni. Ádámnak sok fáradságába kerül, míg gondozza a földet. Éva fájdalommal fog gyermeket szülni, és majd megszakad a szíve, amikor látja majd, hova vezet bűnének következménye. A gyönyörű kígyót is megátkozta. „Átkozott légy minden állat között, hasadon járj, és port egyél, mivel ezt művelted!” – mondta Isten.
Azonban egy nagyon szép ígéretet is adott a Teremtő az első emberpárnak. Elmondta nekik, hogy bár örök életre teremtette őket, azaz soha nem tudták volna meg, milyen is az a halál, az elmúlás, de most, bűnük következtében, meg kell halniuk. Azt is elmondta, hogy született egy terv a megmentésükre. Éspedig az, hogy Jézus végleg meg fogja semmisíteni a kígyót, aki az ördögöt, vagyis Sátánt szimbolizálja.
Így hangzott az ígéret:
Valahogy így fordíthatnám le ezt a próféciát mai nyelvre:
„Ellenségeskedés lesz egy egész életen át közted Sátán és Isten népe között, a te követőid és Jézus Krisztus között. Azonban Jézus a fejedre tapos – azaz végül megsemmisít – de te belemarsz a sarkába.” Gondolj arra, hogy Jézus lejött, és meghalt a kereszten értünk. Ez a halál volt az, amikor Sátán belemart Jézus sarkába, de harmadnapon feltámadt.

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött fiát adta, hogyha valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.