2011. május 29., vasárnap

Tavaszi nagytakarítás Solton













Nagyon vártuk ezt a napot. 2011. május 29. vasárnap. Reggel 9-kor népes csapat jött össze a solti gyülekezetben. Több mint 20-an elhatároztuk, hogy kívül belül kicsinosítjuk imaházunkat. Egy közös ének és imádság után Kovács József testvér kitűnő szervezésével indult a nap. Ablakpucolás, székek lemosása, pókhálózás, fűnyírás az udvaron, gallyazás, kamra rendbetétele. Rengeteg volt a feladat. A csapat minden tagja, apraja, nagyja a 6 évestől a 70 évesig jól érezte magát. Közben az udvaron rotyogott a bográcsban a finom paprikás krumpli.

Hát bizony elfáradva és megéhezve ültünk asztalhoz. Délután a takarítók énekesekké váltak és egy nagyon szép kórus alakult a jelenlévőkből. Farkasné Sz. Ildikó lelkes vezényletével végül mindenki megtalálta a hangját és gyönyörű volt az összhang.

Ezután Dr. Makkos Norbert testvérünk ismertette velünk az alkotmány, a vallásszabadság, a vasárnap kérdés legfontosabb részeit, amire nagyon fontos odafigyelnünk. Képben kell lennünk a körülöttünk folyó eseményeket illetően. Érthetően, tárgyszerűen, egyszerűen ismertette a tényeket. Utána bárki kérdezhetett.

Közös imádsággal zártuk ezt a megbeszélést.

Igazán tartalmas nap állt mögöttünk. Jó lenne gyakrabban megismételni!

2011. május 24., kedd

Szünidei tábor


Dunaújvárosban június 27-től július 3-ig tervezünk egy szünidei tábort - gyerekeknek.
A helyi családsegítő és az ADRA segít a szervezésben
Úgy néz ki, 50-70 gyerek és 20-22 segítő vesz részt a táborban.
7-13 éves gyerekekre számítunk. Reggel 8-16 óráig leszünk együtt.
Délelőtt egy bibliai történetet tanulunk az ahhoz tartozó feladatokkal, énekekkel, jelentekkel, utána kreatív foglalkozás lesz.
Mivel pénzből van a legkevesebb, szponzorokat keresünk.
Volt aki felajánlott két reggelit.
Reméljük a többi is megoldódik (hat napra való reggeli, ebéd és uzsonna)

Más
A Művelődési Központban most fejeztük be az 'Útibeszámolók' című sorozatot.
Most Horvátország, Plitvicei tavak és Montenegró Kotori öböl volt a téma.
A végén a hallgatókkal egy nagyon jó mély-beszélgetésünk volt. Sok sok vallással, hittel, Istennel kapcsolatos kérdésük volt.
Dicsőség és hála érte az Úrnak

Kenyérsütés - Adonyban

Nagyon készültünk rá.
Ez egy olyan terület, amire nyugodtan mondhatjuk, hogy evangélium-mentes. Úgy éreztük, nem mindegy, hogyan mutatkozunk be.
Az eddigi alkalmak igazán nagyon jól sikerültek. Kérték, hogy mindig legyen valamilyen bibliai személy is, akit megismerhetnének.
Most 'Ábrahámból' készültünk.
Figyeltek. Tényleg nagyon figyeltek!
Aztán bemutató PPT a kenyérsütésről, gabonáról, vitaminokról, teljes értékű lisztről...
Aztán közösen bedagasztottunk egy kenyeret. Pontosabban ők dagasztották.
Majd közösen elfogyasztottuk az előző nap sütöttet.
Így kapcsolódott össze a fizikai és a lelki kenyér.
Várnak minket vissza.

Apró (apró?) örömeink

Hálásak vagyunk a jó Istennek, mert mindig ad annyi örömöt, hogy a következőig kibírjuk.
Íme néhány:

1.) Amióta a lépcsőházban húsvéti szerenádot adtunk a lakóknak, azóta minden kedden a mi kis lakásunkban összejövünk a lakókkal (4-5-7 fő) bibliaórára. Nagyon áldottak ezek az alkalmak.
Úgy építettük fel, hogy az elején pár személyes kérdés - hogy vagy, hogy tellett a hét? Volt-e valami örömöd, szomorúságod?
Utána énekelünk - már kettőt megtanultunk és egészen jól megy
Aztán ima
Aztán felolvasunk egy bibliai történetet, arról beszélgetünk, kinek mit mond?
Aztán ima, ének, és hazamennek. Eddig még nem tudtuk két óránál rövidebben befejezni.
Két héttel ezelőtt az ötezer ember megvendégeléséről tanultunk és adtam egy házi feladatot.
Gondolkodjanak el azon, vajon miért nem engedte Jézus megkoronázni magát a csodás esemény végén, hiszen minden adott volt ehhez.
Az egyik hölgy hazament, leültette a fiát - aki orvos - és azt mondta neki:
- Fiam, meg tudnád mondani, hogy az 5000 ember megvendégelése után miért nem engedte Jézus megkoronázni magát?
- Miért, miért, hát mert már király volt - válaszolta a fia.

2.) Telefon. Egy hölgy telefonál:
- Tartja még a művelődési házban a szülők iskoláját?
- Épp most lett vége - válaszoltam
- De kár! Nagy baj van a húgommal, meg a gyerekével.
Ezután találkoztunk egy parkban, elbeszélgettünk. Tényleg elég komoly az eset, nehéz ehhez a kisgyermekhez megtalálni a megfelelő módszert.
A végén azt mondtam:
- Kérje a jó Istent, hogy adjon bölcsességet és ötleteket a neveléshez.
- Istent kérni? De hát minket ateistaként neveltek. Mi nem hiszünk Istenben
- Nem baj. Isten nemcsak a "hívőket" hallgatja meg hanem a "hitetleneket" is.
- Tényleg?
És elsírta magát?

3.) Előfizettünk 25 db Boldog élet c. lapot, hogy Dunaújvárosban és a környékén élő prominens személyiségeknek adjunk ajándékba egy egy számot, ezzel is elősegítve, hogy az 'adventista' név bekerüljön a köztudatba. Igyekeztünk vagy személyesen elvinni hozzájuk vagy egy személyes hangú levelet tenni a borítékba.
Eredmény - semmi. Egyetlen visszajelzést sem kaptunk eddig a hétig. Most azonban kettőt is.

a) Felhívott az egyik cég vezetője.
- Maga küldte nekem ezt a Boldog Élet c. lapot?
- Igen, én
- Maga írta bele azt a szöveget?
- Igen, én
- Direkt nekem írta?
- Hát, tetszik tudni, az úgy volt, hogy húsvétkor énekeltünk a szociális otthonokban, és megmaradt pár szép könyvjelző, és annak a hátuljára írtam Önnek, hogy 'Szép nyarat kívánok! Szeretettel...'
- Tudja, hogy mit küldött nekem?
- Sajnos nem!
- Hát akkor most elolvasom magának: "Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti őt az Úr!" - ez volt ráírva! Tudja, hogy ezen a héten jutottam odáig, hogy föladom. Nem csinálom tovább. Semmi értelme a további életemnek. És akkor kapom magától ezt a könyvjelzőt...
Megborzongtam. Isten útjai tényleg kiszámíthatatlanok! Köszönöm Uram!

b) Egy másik Boldog Élethez kapcsolódó eset, ami szintén ezen a héten történt.
Egy polgármester hívott fel és megköszönte. Kiderült, hogy hívő református, és szívesen találkozna velünk.